– Mi volt a baj?
– Feröeren van egy olyan szabály, hogy a dán állampolgárság kérése előtt legalább négy évet dolgozni kell, méghozzá főállásban. A fiam 19 évesen döntött úgy, hogy kérvényezi a dán állampolgárságot. Előtte – mint minden normális esetben – iskolába járt. Azt gondoltuk, hogy ezt ugyanolyan munkavégzésnek számítják be. Tévedtünk.
– Jól értem? Ha a gyermeke 14 évesen elmegy főállású birkapásztornak Feröeren…
– Ebben az esetben gond nélkül lezárul ez az ügy. Ám ő a munka helyett a tanulást választotta. Számára ez a négy év azért is volt nehéz időszak, mert a törvények értelmében 90 napnál hosszabb időre nem hagyhatta el a Feröer szigeteket.
Ha ezt megtette volna, ugrik minden lehetőség, elvesznek az addig megszerzett okmányai. Éppen ezért nem igazolhatott el külföldi csapatokhoz.
Viszont a dán állampolgárság megadása után jött a Grimsby ajánlata, amelyet némi mérlegelés után elfogadott. Visszatekintve erre az időszakra, a végén már a család is nagyon várta a lezárást. Nem tagadom, amikor hazatértünk az ünnepélyes állampolgár-avatásról, nem tudtuk megfékezni a könnyeinket. Én annak örültem, hogy a fiam – képletesen szólva – szabad emberré vált.
– Jó helyre ment? A Grimsby Town azért nem az angol labdarúgás élvonala.
– Nem, de nekem van egy olyan ideám, hogy aki egyszer bármilyen szinten is betette a lábát az angol fociba, az nem lehet rossz helyen. Onnan azért lehet előre lépni. Megjegyzem, hogy a fiamnak Norvégiából és Svédországból is voltak olyan kérői, akik egy-egy élvonalbeli csapathoz vitték volna Gézát. Ebbe a döntésbe én nem akartam beleszólni.
A Grimsby képviselői, köztük a klub elnöke is a fiam miatt utaztak el Klaksvíkba. A klub repülőjével jöttek.
Az a jövőkép, amit ott neki vázoltak, a családunknak is, meg a gyereknek is tökéletes választás volt.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!