Néhány magyar menedzser sértőn bánt a Fradit kiverő Klaksvíkkal

Két évvel ezelőtt az is megismerhette az egykori magyar bajnok futballkapus, Turi Géza nevét, aki addig nem tudta, ki ő. A feröeri Klaksvík kapusedzőjeként ott ült a kispadon azon a BL-selejtezőn, amelyen a skandináv együttes Budapesten 3-0-ra legyőzte a Ferencvárost. Turi Géza a minap újra Magyarországon járt, s kiderült: akárhány hét is pergett le a naptárban, a Ferencváros elleni döbbenetes siker örökre a futballfolklór része marad. Magyarországon is és Feröeren is.

Turi Géza, a Klaksvík és a feröeri labdarúgó-válogatott kapusedzője Fotó: Lantos Gábor

– Mi volt a baj?
– Feröeren van egy olyan szabály, hogy a dán állampolgárság kérése előtt legalább négy évet dolgozni kell, méghozzá főállásban. A fiam 19 évesen döntött úgy, hogy kérvényezi a dán állampolgárságot. Előtte – mint minden normális esetben – iskolába járt. Azt gondoltuk, hogy ezt ugyanolyan munkavégzésnek számítják be. Tévedtünk.

– Jól értem? Ha a gyermeke 14 évesen elmegy főállású birkapásztornak Feröeren…
– Ebben az esetben gond nélkül lezárul ez az ügy. Ám ő a munka helyett a tanulást választotta. Számára ez a négy év azért is volt nehéz időszak, mert a törvények értelmében 90 napnál hosszabb időre nem hagyhatta el a Feröer szigeteket. 

Ha ezt megtette volna, ugrik minden lehetőség, elvesznek az addig megszerzett okmányai. Éppen ezért nem igazolhatott el külföldi csapatokhoz.

Viszont a dán állampolgárság megadása után jött a Grimsby ajánlata, amelyet némi mérlegelés után elfogadott. Visszatekintve erre az időszakra, a végén már a család is nagyon várta a lezárást. Nem tagadom, amikor hazatértünk az ünnepélyes állampolgár-avatásról, nem tudtuk megfékezni a könnyeinket. Én annak örültem, hogy a fiam – képletesen szólva – szabad emberré vált.

– Jó helyre ment? A Grimsby Town azért nem az angol labdarúgás élvonala.
– Nem, de nekem van egy olyan ideám, hogy aki egyszer bármilyen szinten is betette a lábát az angol fociba, az nem lehet rossz helyen. Onnan azért lehet előre lépni. Megjegyzem, hogy a fiamnak Norvégiából és Svédországból is voltak olyan kérői, akik egy-egy élvonalbeli csapathoz vitték volna Gézát. Ebbe a döntésbe én nem akartam beleszólni. 

A Grimsby képviselői, köztük a klub elnöke is a fiam miatt utaztak el Klaksvíkba. A klub repülőjével jöttek.

Az a jövőkép, amit ott neki vázoltak, a családunknak is, meg a gyereknek is tökéletes választás volt.

– A lánya, Fanni is focizik még?
– Igen, ugyanabban a csapatban, ahol én is dolgozom. Ő a Klaksvík második számú kapusa. Nálunk véd a feröeri női labdarúgó-válogatott biztos tagja, őt még nem tudta Fanni kiszorítani. Annak nagyon örülök, hogy ő is elkezdte a kapusedzői iskolát, s már birtokában van az UEFA B-licensze. 

2013-ban Turi Géza még javában játszott a feröeri bajnokságban
Fotó: Lantos Gábor

– Néha eszébe jut, hogy te jó ég, felnőttek a gyerekek?
– Hogyne. A fiam már kirepült, a lányom is dolgozik már egy óvodában. Amikor a párommal esténként otthon ketten maradunk a házban, rájövünk, hogy szép lassan, de biztosan megöregszünk. 

A Fradi kiverése után kirúgták a repülő oldalát

– Kérem, meséljen arról, milyen volt az a hazaút, amely Budapestről Feröerre vezetett a Ferencváros 3-0-s legyőzése után.
– Ajjaj, ennek már két éve, de feledhetetlen emlék. A meccs és a továbbjutás után nem sokat pihentünk, de az igazi ünneplés otthon várt ránk, amikor megérkeztünk Klaksvíkba. De képletesen mondva, azért kicsit kirúgtuk a repülő oldalát. 

– A mérkőzés előtt érezte azt, hogy a Klaksvík továbbjuthat a Fradi ellen?
– Dehogy éreztem!. Már a sorsolás után úgy voltam vele, hogy ha ki is esünk, búcsúzzunk úgy, hogy ne alázzanak meg minket. Az első, hazai mérkőzésre azt mondtam, ha 1-0-ra vagy 2-1-re kikapunk, az már jó. Erre 0-0 lett a végeredmény. Már ez is hihetetlen volt a csapat, a város számára. 

Aztán ami a visszavágón történt, az szerintem ezen a szinten egyszeri és megismételhetetlen – bár ebben sem vagyok már biztos.

Két év ide vagy oda, ma is mindenki erről beszél a csapat háza táján. 

A Klaksvík drukkerei soha nem feledik el a Ferencváros legyőzését
Fotó: LUCAS FRAYSSINET/Hans Lucas

Nekünk akkor olyan szerencsénk volt, annyira jól játszottunk, hogy az hihetetlen. Mert normális esetben a Klaksvík abból a párharcból semmiképpen sem juthatott volna tovább.  Ki merem mondani: a Fradi elleni 0-3 és az a továbbjutás a mai napig az ország focijának eddigi legnagyobb sikere. Ezt annak ellenére így gondolom, hogy a csapattal megjártuk a Konferencialiga csoportkörét is, s ott sem vallottunk szégyent. Ennek ellenére mi még mindig nagyon kis csapat vagyunk Európában. Feröeren annyival más a helyzet, hogy ott mindenki bennünket szeretne legyőzni. 

– A feröeri férfi felnőtt labdarúgó-válogatottnak mi hiányzik a nagy áttöréshez?
– Több szakember, svéd és dán is ült az elmúlt években a nemzeti csapat kispadján. Mindenkinek volt vagy van saját elképzelése, amelyet igyekezett a válogatottban is alkalmazni, de ezek eddig nem jártak sikerrel. 

Azért nehéz nekem erről beszélni, mert ott is dolgozom: a válogatott kapusedzője is vagyok.

Miközben a Klaksvík képes volt megtalálni azt a stílust, azt a rendszert, ami az európai színtéren is olykor eredményes lehet, a válogatott még nem tudta meglépni ezt. Azért nem csodálkozom ezen, mert azok az edzők, akik ezen a szinten dolgoznak, a végletekig ragaszkodnak saját elképeléseikhez. De az is igaz, hogy a válogatottnak nincs akkora merítési lehetősége, mint mondjuk a Klaksvíknak.

– Géza fia hogy áll a felnőttválogatottsággal?
– Többször benne volt már a keretben, de még nem lépett pályára a feröeri nemzeti csapatban. Nem rajta múlt, hogy nem mutatkozott be eddig. 

Nekem ez azért nehéz téma, mert a válogatott kapusedzőjeként nem mehetek oda a szövetségi kapitányhoz, hogy itt a fiam. Ebben a kérdésben abszolút visszavonulót fújtam, nem akarok senkit sem presszionálni.

Számomra nagyon nehéz szitu ez, mert tisztában vagyok ifjabb Géza képességeivel, s látom azt, kik játszanak. Ez nem kritika, úgyhogy itt be is fejezem ezt, miként a válogatott edzőtáborában is csak és kizárólag a kapusokkal foglalkozom.

Kézilabda-forradalom Feröeren

– Feröeren néhány éve komoly kézilabdaláz ütötte fel a fejét. Idén nyáron a lengyelországi utánpótlás-világbajnokságon Feröer bronzérmes lett, a torna legértékesebb játékosa és gólkirálya pedig szintén feröeri. Mi történik a szigeteken?
– Kézilabda-forradalom zajlik éppen. 2026 januárjában a feröeri férfiválogatott Oslóban játszik majd az Európa-bajnokságon. 

Képzelje el, eddig 19 repülőt töltöttek meg a feröeri drukkerek, akik mind a norvég fővárosba utaznak majd.

Akárcsak 2024-ben, amikor az ország teljes lakosságának a 10 százaléka Németországba ment, ahol az Európa-bajnokságon Feröer döntetlent játszott Norvégiával. A Feröeren rendezett válogatott meccsekre nem lehet bejutni, az összes jegyet online, percek alatt tudják értékesíteni. Magyar szemmel nézve egészen döbbenetes az, ami ott a kézilabda miatt zajlik. Ráadásul 2026-ban a középdöntőben összejöhet egy Magyarország–Feröer szigetek Eb-mérkőzés. Távol álljon tőlem bármiféle okoskodás, de aki lenézi Feröert, nagyon pórul járhat. 

– Mit jelent önnek a Feröer szigetek?
– Nyugalmat, biztonságot. Egy kicsit most már az otthont is, annak ellenére, hogy Csepelen még mindig megvan a családi házunk.

– Ez elég?
– Nekem igen. Nem vágyom én már nagy dolgokra. Azt szeretem, ha nyugalomban élek, élhetem a saját életemet.

– Ha ugyanezt a kérdést akkor teszik fel, amikor 2002-ben bajnok lett a ZTE csapatával, ugyanezt válaszolja?
– Talán akkor nem. Másképp gondolkodtam, elsősorban arra vágytam, hogy nagycsapatba mehessek. Sokkal fontosabb volt a pénz, de fiatal játékosként azt hiszem, hogy mindenki így van ezzel. Ugyanakkor, ha összegzést kellene készítenem, azt mondom, boldog vagyok azzal, amit elértem idáig. S ebben semmi kamu nincsen.

– Mit gondol arról, hogy a világ futballsportjának lassan első és egyetlen mozgatórugója a pénz?
– Nincs ez másképpen Feröeren sem, mindennap érezzük ennek a hatását. Mi azokat a játékosokat tudjuk megvenni, akik egyszer elmentek Feröerről, de visszajöttek. Ebben a Klaksvík kiváltságos helyzetben van a többi feröeri csapathoz képest, több a pénze, az európai sikeres kupaszereplés jól fizet. Mások nem járnak ebben a cipőben. De arra, hogy nagy sztárokat vagy akár csak egykor volt, s most a levezetés időszakát élő focistákat Klaksvíkba csábítsunk, semmi esély. Hogy jobban érthető legyen: a fiatal, egykoron még a Debrecenben játszó Dzsudzsák Balázs-szintű játékost soha nem lennénk képesek megszerezni. 

Egyes magyar menedzserek hülyének nézték a Klaksvíkot

– Tényleg, a Fradi elleni siker után nem jelentkeztek egymás után a magyar menedzserek, hogy játékosokat ajánljanak?
– Dehogynem, de nem lett semmi az egészből. Feröeren sok mindent elnéznek az emberek, de azt nem, hogy egy klubot lenézzenek. 

Márpedig nekem folyamatosan ez volt az érzésem, miközben az ügynökök egymás után ajánlgattak magyarokat a harmadik vagy negyedik ligából. Mikor megnéztem ezeket a játékosokat, azt mondtam, hogy álljon meg a menet. Picit sértő is volt ez ránk nézve, nem tudom, mit gondoltak rólunk ezek az ügynökök.

Talán azt, hogy bárkinek szerződést akarunk adni. Ugyanakkor az jólesik, hogy a klubnál hallgatnak rám, kikérik a véleményemet egy-egy átigazolási ügyben.

– Főállású edzőként dolgozik már?
– Még mindig nem, de lassan talán eljön ennek is az ideje. Korábban vezető beosztásban dolgoztam a városi vízműnél, de hátrább léptem egy fokkal. A Klaksvík annyi munkát adott nekem, hogy már nem tudtam a kettőt összeegyeztetni. Szerencsére jött egy kolléga, aki átvette a melóm egy részét, így már könnyebb az én életem is. 

Göta, ahol Turi Géza nem olyan rég még vezető beosztásban dolgozott a városi vízműveknél
Fotó: Lantos Gábor

A nemzetközi és a válogatott mérkőzések rengeteg utazással járnak, egy idő után már nehezen lehetett a két munka között megtalálni az egyensúlyt. Ugyanakkor a világ lehet, hogy naponta változik, Feröeren kicsit másképpen mennek a dolgok. Egy-egy beosztásban 10-15 éve ugyanazok az emberek dolgoznak. Megbízhatóság és megbecsülés: ez is jellemzi a mi életünket. Éppen ezért a következő tíz évre is azt kívánom magunknak, ami most van. 

– Mivel vendégeskedtem önöknél, tudom, hogy van egy nagy tévéjük. Néz még rajta magyar meccseket?
– Időnként előfordul. A lányom kevesebbet van otthon, kapcsolgatok, egyszer csak eljutok egy magyar mérkőzésig. Megállok, olykor negyedórára is ott ragadok. Ilyenkor szoktam mondani a páromnak, nézze meg, mi a különbség a magyar és a feröeri labdarúgás között. Hogy a magyaroknál mennyire nincs letámadás, nem mozognak a játékosok, csak állnak, akinél a labda van, csak az fut. Ilyenkor kibújik belőlem az edző. De tudatosan nem kapcsolok be magyar meccseket. A Zalaegerszeget szoktam követni, meg a Csepelt. Utóbbit azonban nem látni a tévében. 

Az ifjabbik Turi már nem lesz magyar válogatott

– A fiával kezdtük ezt a beszélgetést, fejezzük is be vele. Abban a pillanatban, ahogy ő pályára lép a feröeri felnőttválogatottban, eldől, hogy a magyar nemzeti csapatban többé sosem lehet focista. Ez ténykérdés. De mit szól ehhez az apa? Egyáltalán volt-e az elmúlt időszakban Magyarországról bármiféle szövetségi megkeresés?
– Amikor a fiam 17 éves volt, én hívtam fel az MLSZ-t. Elmondtam, hogy a fiam a feröeri első ligában játszik, hogy esetleg figyeljenek rá, mert abban bíztam, hogy a korosztályos válogatottak egyikébe meghívják. Küldtem is Gézáról egy videós anyagot. Kaptam is egy választ, amelyben megnyugtattak, tudnak a srácról, figyelik. 

Pár hónappal később jelentkezett egy utánpótlásedző, de akkor már a fiam abból a korosztályból, ahol ez a szakember dolgozott, kiöregedett.

Ez volt az utolsó kapcsolat a magyar szövetséggel.

– Jól van ez így?
– Nekem is az volt a vágyam, hogy esetleg válogatott legyek. Nem sikerült. Jó volt eljátszani a gondolattal, milyen lett volna, ha a fiam odakerül. De ennek ma már szinte semmi esélye. S valóban, abban a pillanatban, ahogy ifjabb Géza bekerül a feröeri nemzeti csapatba és elkezdődik a mérkőzés, ez már nem lesz téma. 
– Téma ez még? A fia lelkében?
– Egy-két éve még azt mondta, apa, jó lenne, ha meghívnának Magyarországról. Ma már azonban azt gondolom, ő is arra vár, hogy a feröeri nemzeti csapat tagja legyen.