Olyan áttörést hozott az elmúlt év, amire korábban kevesen gondoltak volna: Magyarországnak megint igaza lett

Minden korábbinál több ország tervez új atomerőművet építeni, és számos, jelenleg üzemelők blokk üzemidő-hosszabbítását is tervezik. A lapunknak nyilatkozó szakértő rámutatott arra is, hogy az atomenergiáról lemondó országok, Németország, Ausztria és Luxemburg egyedül maradtak Európában.

Egyre több ország látja be, hogy nélkülönözhetetlen az atomenergia Fotó: Tolnai Népújság / Mártonfai Dénes

A Nemzetközi Energiaügynökség novemberben publikált World Energy Outlook 2025 című kiadványában mindhárom vázolt forgatókönyv a megújuló energiaforrások mellett az atomerőművek áramtermelésének nagymértékű növekedését jelzi előre a következő évtizedekre – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő a folytatódónak tekinthető globális atomreneszánszról, ugyanis egyre több ország ismeri fel, hogy a növekvő áramigények kielégítéséhez atomerőművekre is szükség van.

Nem az a kérdés ma már, szükség van-e atomerőművekre, a számok egyértelműen jelzik ezt. Fotó: AFP

A figyelemre méltó fejlemények közé tartozik, hogy világszerte és Európában is újabb és újabb országok jelentettek be nagyszabású terveket az atomenergia fejlesztésére. Svédország a korábbi atomellenes álláspontját feladva számos új nagy egységteljesítményű blokk és/vagy kis moduláris egység építését tervezi, illetve üzemidő-hosszabbításokat is tervbe vettek. Stratégiai értelemben úgy is fogalmazhatunk, az atomenergia „visszatért” és azt a nemzeti energiastratégia kulcselemévé tették Svédországban. Szerbia az ország előtt álló kihívásokra adandó válaszként új atomerőművi kapacitást kíván létesíteni az országban. Az idei év az atomenergia „nulladik éve” volt, azaz megszületett a szerb politikai és jogi döntés a nyitásról, és elindultak az egyeztetések a lehetséges szállítókkal. 

A múlt esztendő Olaszország számára az atomenergia „rehabilitációjának éve” volt: a korábbi elutasító megközelítést felváltotta egy pragmatikus, technológiaorientált szemlélet. Bár konkrét atomerőmű-építési projektek még nem indultak el, az év egyértelműen azt jelezte, hogy Olaszország hosszú idő után újra hajlandó az atomenergiát a jövőbeni energiamix lehetséges részeként kezelni – húzta alá a szakértő.

Dániában az idei év nem az atomenergia visszatérésének, hanem a tabuk lebontásának éve volt. Az ország alapvetően továbbra is a megújuló energiákra építi az energiapolitikáját, de az atomenergia először került be a legitim, kormányzati szintű szakmai mérlegelés körébe. A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy ez a nyitottabb megközelítés jogalkotási változásokhoz és konkrét programokhoz vezet-e, vagy megmarad stratégiai opcióként a hosszú távú energiapolitikai gondolkodásban. Itt érdekességként említhető, hogy a korábbi tiltáshoz képest már Ausztrália sem zárkózik el egyértelműen előle.

Az Európai Bizottság december elején jóváhagyta a Lengyelország első atomerőművének megépítéséhez és későbbi üzemeltetéséhez nyújtott támogatási csomagot, és azt az uniós állami támogatási szabályokkal összeegyeztethetőnek nyilvánította. Különösen elgondolkodtató, hogy a bizottság kevesebb mint egy év alatt hagyta jóvá a lengyel projektet úgy, hogy a beruházási költség mintegy harminc százalékát, 14 milliárd eurót tőkejuttatásként adják az atomerőmű megépítése érdekében. Miközben az Európai Bizottság ebben az esetben sem vizsgálta részletesen a lengyel projekt európai közbeszerzési előírásoknak megfelelőséget, szemben azzal, hogy az Európai Bíróság az Európai Bizottság Paks II projekttel kapcsolatos hasonló döntését eljárásjogi okokra hivatkozva megsemmisítette. Egy dolog ugyanakkor tény: a lengyel lakosság támogatja azt, hogy az országban atomerőmű létesüljön – tette hozzá Hárfás Zsolt.

A szakértő szerint érdemes visszakanyarodni a cikk elején említett kiadvány egyik igencsak beszédes forgatókönyvére, mert a számok jól mutatják, miért is van szükség arra, hogy a nukleáris energiához ne ideológiai alapon közelítsenek, és része legyen az egyes országok energiamixének. A nulla kibocsátású forgatókönyv szerint ugyanis a globális atomerőművi kapacitás 2024-es 420 GW értéke 2050-ig meghaladhatja a globális célként kitűzött ezer GW-ot, és elérheti a mintegy 1080 GW értéket is. A villamosenergia-termést nézve ez az jelenti, hogy az atomerőművek 2024. évi 2835 TWh termelése 2050-ig mintegy 6850 TWh-ra növekedhet. Ezt a trendet igazolja az is, hogy jelenleg is 62 új atomerőművi egység épül, ebből 28 Kínában, illetve a következő évtizedekben már most további 400-450 új blokk építése van tervekben – sorolta a szakértő.