Már Ausztrália is felismerte a klímabarát atomerőművek nélkülözhetetlenségét, holott 2008-ig még az uránbányászatot is tiltották – mondta el lapunk megkeresésére Hárfás Zsolt mérnök, atomenergetikai szakértő annak kapcsán, hogy jelenleg ez az egyetlen kontinens, ahol úgy kezdtek zöldítésbe, hogy a villamosenergia-mixben egyáltalán nem szerepel a nukleáris energia.
A szemléletváltás nem előjel nélküli, a szakértő beszámolt arról, hogy 2019-ben a Nukleáris Világszövetség szimpóziumán az ausztrál szakértő arról beszélt, az ország várhatóan az atomenergia felé fordul. Ennek érdekében pedig már különböző parlamenti és egyéb vizsgálatok voltak folyamatban, hiszen Ausztrália is felismerte az atomenergia szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is. Ha összehasonlítjuk az egyes áramtermelési módokat, akkor az atomerőművek a nap- és szélerőművek szén-dioxid-kibocsátási értékeinél is kedvezőbbek – jegyezte meg Hárfás Zsolt. Megírtuk, a zöldenergia részarányát nyolcvan százalék fölé emelné a jelenlegi kormányzat.
A szakértő ismertette, ha megvizsgáljuk Ausztrália éves villamosenergia-termelésének összetételét, akkor a 2022-es adatok alapján azt láthatjuk, hogy a 275 TWh-s termelésből a szénerőművek mintegy 47, a gázerőművek csaknem húsz, a nap- és szélerőművek pedig 25 százalékkal részesedtek. Ugyanakkor a legvalószínűbb jövőbeli forgatókönyv szerint a szénerőművek 90 százaléka 2035-re bezár, a többi pedig 2038-ig, miközben az igények növekedni fognak – emelte ki Hárfás Zsolt.
Ez azt jelenti, hogy a döntéshozóknak és a beruházóknak már most is rohamtempóban kell dolgozniuk azért, hogy további megújuló és tárolói kapacitásokat integráljanak a rendszerbe a klímavédelmi célok elérése és az olcsóbb áramtermelés érdekben. Ugyanakkor ezek az intézkedések önmagukban nem elegendőek. A jelenlegi ausztrál kormánykoalíció ezért azt ígéri, hogy a következő választásokig atompárti politikát folytat, ami azt jelenti, hogy megvizsgálják hagyományos nagyméretű és kis moduláris atomerőművi egységek építésének lehetőségét az országban, amelyek a 2030-as években állhatnánk kereskedelmi üzembe.
Itt a szakértő szerint érdemes közbevetni a már említett és 2008-ig tiltott uránbányászat kérdését is, hiszen jelenleg Ausztrália rendelkezik a világ legnagyobb gazdaságosan kitermelhető uránkészletével, csaknem 1,7 millió tonnával, ami a globális forrás 28 százalékát jelenti. Tavalyelőtt ugyanakkor az ország a globális éves urántermelésből 4500 tonnával részesedett, ami a negyedik helyet jelentette a kitermelésben.
A kérdés ezen felül, hogy Ausztráliában ki és milyen technológiát építhetne meg. Két dolog biztos: egyfelől a döntéseket mihamarabb meg kell hozni, a világszerte zajló atomreneszánsz miatt, hiszen sok ország kíván új blokkokat építeni, véges az atomerőműveket építő cégek kapacitása.
Másfelől az ausztrál szakértők az amerikai és a francia típussal kapcsolatban szkeptikusak az eddig tapasztalt jelentős beruházási idő és költségtúllépés miatt. Szóba jöhet még Kína és Dél-Korea is mint szállító. Ha a kormányzat a valós szakmai fejlesztési, üzemeltetési és építési eredményeket tartja elsőrendűnek, akkor akár az orosz Roszatom is számításba jöhet. Jelenleg az orosz cég építi a legtöbb atomerőművi egységet a világon – tíz országban 33 blokkot, miközben 2006 és 2023 között összességében húsz új atomerőművi egységet adott át odahaza és külföldön. Köztük a világ első, moduláris technológiára épülő úszó atomerőművét is. A legkorszerűbbnek számító 3+ generációs VVER–1200 típusú egységből már hat üzemel és 17 áll építés alatt. Ezek, valamint a 2028-ra elkészülő első orosz szárazföldi SMR is számításba jöhet, miután ez az orosz technológia is exportképes lesz.
Hárfás Zsolt hangsúlyozta, a kieső szénerőművek 130 TWh termelését önmagában megújulókkal nem lehet kiváltani, ezért az országban feltétlenül szükség lehet számos nagy atomerőművi egység megépítése mellett a földrajzi távolságok és az elzárt területek miatt kis moduláris egységek építésére is.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Shutterstock)
