Egy ország a fosszilis energiahordozók fogságában

Minden adott Ausztráliában ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások legyenek a meghatározók az energiamixben: napsütés, szél, tengervíz. Ennek ellenére mégis a fosszilis energiahordozók képviselnek döntő részarányt és az áramtermelésben is csak a források harmada megújuló. A 2022 óta hatalmon lévő kormány elődeihez képest nagyobb hangsúlyt fektet a zöldátállásra, ám a hagyományos energiahordozók kitermelését sem fogta vissza drasztikusan – derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány tanulmányából.

Azt gondolhatnánk, hogy Ausztrália élen jár a megújuló energiaforrások felhasználásában, hiszen egy napsütésben és szeles időjárásban bővelkedő országról van szó, amelyet óceánok vesznek körbe. Ez azonban nem így van – írta tanulmányában az Oeconomus Gazdaságkutató alapítvány. A teljes ausztrál energiaellátás 91 százaléka származott fosszilis energiahordozókból 2022-ben, ezen belül jelentős a szén részaránya és az exportja is. Ausztrália egy főre vetítve az egyik legnagyobb karbonlábnyomú ország a Földön, 2021-ben pedig egy főre vetítve a legnagyobb üvegházhatású gázt kibocsátó ország volt a G20-tagállamok között.

Érdekes a villamosenergia-mix összetétele az Ausztráliát alkotó hat tagállam és két territórium területén: amíg 2022-es adatok szerint három keleti tagállamban a szén dominált mintegy hatvan százalékkal, az északi terület 86 százalékban földgázból nyeri az áramot, Nyugat-Ausztrália pedig hatvan százalékban. 

A megújuló források aránya csupán két tagállamban lépi túl az ötven százalékot, a teljes kontinens villamosenergia-mixében pedig egyharmados részarányt képviselnek a megújulók.

Szénszállító szerelvény Ausztráliában
Fotó: AFP

A tanulmány kiemeli: Ausztráliában az atomenergia nem merül fel energiaforrásként, aminek több oka van. Az atomerőművek működését szövetségi törvények tiltják. Ha engedélyeznék, az áramigények miatt a néhány száz megawattos kis méretű moduláris reaktorok (SMR) jöhetnének szóba, azonban mivel a kontinensen a Sydney-ben működő, tudományos célokat szolgáló reaktoron kívül egyáltalán nincs atomerőmű, lényegében belföldi referenciával sem rendelkeznek.

Mivel a viszonylag gyorsan megépíthető kis méretű moduláris reaktorok sem jöhetnek szóba, és a fosszilisenergia-hordozókhoz gazdasági érdekek fűződnek, nem várható, hogy gyors lenne Ausztrália zöldátállása. Az ausztrál gazdaság zöldítése és a hagyományos energiahordozók igen jelentős mértékű exportjának csökkentése ennélfogva politikailag kockázatos vállalkozás.

A hatalomra került Munkáspárt azt ígérte, hogy Ausztrália csatlakozni fog a klímaváltozás elleni globális fellépéshez. Vállalásuk szerint az üvegházhatású gáz kibocsátásának 2030-ra a 2005-ös szintnél 43 százalékkal alacsonyabbnak kell lennie, szemben az addigi 26-28 százalékos célkitűzéssel, továbbá 2050-re el kell érni a karbonsemlegességet. A nagy ipari szereplőket a kibocsátás csökkentésére kötelezik, a villamosenergia-mixben pedig a megújulók részarányát a jelenlegi egyharmados átlagról 82 százalékra kívánják emelni.

Ausztrália a jelenlegi technológiák segítségével 2030-ra el tudja érni a 2020-as kibocsátás megfelezését, a folyamat zászlóshajója pedig a villamosenergia-mix zöldítése lesz.

A dekarbonizációval párhuzamosan Ausztrália megújuló energiában szuperhatalommá kíván válni, amely a zöldenergia exportja révén a regionális és globális zöldítéshez is hozzájárul. A zöldítésben a gazdasági szereplők is érdekeltek, a kormány elképzelései szerint Ausztrália a hidrogéngyártás egyik globális központja lesz. E folyamattal egybecseng az is, hogy az ausztrál LNG- és szénexport fő piacának számító ázsiai országok (Japán, Kína, Dél-Korea, Tajvan, India és Vietnám) a globális trendnek megfelelően igyekeznek csökkenteni a fosszilisenergia-felhasználásukat, kevesebb fosszilis energiahordozót vásárolnak majd Ausztráliától.

Az Oeconomus elemzése összegzése megjegyezte: Ausztrália példája jól mutatja, hogy a gazdaság zöldítéséhez önmagában nem elég az, ha egy ország kedvező adottságokkal rendelkezik a megújuló energiaforrások tekintetében. A zöldátállás óhatatlanul a fosszilis energiahordozókra épülő iparágak rovására történik, ami a mindenkori kormányok számára politikailag kockázatos. Ausztrália esetében ez különösen így van, hiszen a hagyományos energiahordozók nemcsak a hazai energiaellátásban játszanak meghatározó szerepet, hanem az exportban is. Nem meglepő mindennek fényében, hogy a közel két éve hatalmon lévő baloldali kormány elődeinél aktívabb ugyan a klímaváltozás elleni fellépés terén, ám ezzel egyidejűleg számos új, illetve kibővített fosszilis energiahordozó-projektet is engedélyez. 

A zöldátállás üteme és ambíciói vita tárgyát képezhetik és képezik is Ausztrálián belül és kívül egyaránt, az ország példája azt azonban vitán felül mutatja, hogy a gazdaság zöldítése összetett és időigényes folyamat, amelynek során a gazdasági és politikai realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Borítókép: Zsiráf a sydney-i Taronga Állatkertben (Fotó: AFP)