Nekünk talán Friedrich Merz lenne a legjobb új CDU-elnök és kancellárjelölt Merkel után

Január 16-án online elnökválasztást tart a német kereszténydemokrata néppárt.

2021. 01. 04. 15:30
MERZ, Friedrich
Apolda, 2020. február 26. Friedrich Merz, a legnagyobb német kormánypárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a bajor testvérpárt, a Keresztényszociális Unió (CSU) közös szövetségi parlamenti frakciójának korábbi vezetõje beszédet mond a CDU hamvazószerdai rendezvényén a türingiai Apoldában 2020. február 26-án. Merz az elõzõ nap bejelentette indulását a CDU elnöki tisztségéért. MTI/EPA/Bodo Schackow Fotó: Bodo Schackow
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Január 16-án eldől, hogy ki követi a CDU-elnöki pozícióban Angela Merkelt, ekkor tartják ugyanis – online formában – az elnökválasztást a német kereszténydemokrata néppártban. S mivel az új elnök lesz a pártversenyt jelenleg magabiztosan vezető CDU kancellárjelöltje, ezért ezen a napon az is eldőlhet, hogy a szeptember 26-ai szövetségi parlamenti választások után ki vezeti majd Németországot.

Márpedig nekünk, magyaroknak, ez akár kulcskérdésnek is tekinthető. De vajon a három CDU-s elnökjelölt közül kivel járnánk jól? Kinek érdemes szurkolnunk a saját jövőnket, érdekeinket szem előtt tartva?

A három jelölt: Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, Norbert Röttgen volt környezetvédelmi miniszter, jelenleg a parlament külügyi bizottságának elnöke, illetve Friedrich Merz, a párt konzervatív szárnyának vezető személyisége, aki már régóta támadja Merkel kancellár középre, sőt balra húzó, liberális, időnként már szociáldemokrata, sőt zöld politikáját.

Kimondom és vállalom: szerény megítélésem szerint, bár számunkra nincs tökéletes megoldás – a jelenlegi német liberális politikai közhangulat (Zeitgeist) körülményei között ez lehetetlen is –, mégis a legkevésbé rossz választás Friedrich Merz. Neki érdemes szurkolnunk, mert több, számunkra lényeges kérdésben a magyar állásponthoz közel álló nézeteket képvisel, igaz, ő sem hagyta ki az elmúlt évben, hogy a magyar kormányt a szokásos mantrák mentén bírálja.

Röviden úgy foglalnám össze, hogy Armin Laschet és Norbert Röttgen nagyjából ugyanazt a politikát folytatnák, amit Merkel, mind a migrációs kérdésben, mind a jogállamiság ügyében, mind a multikulturalizmus elfogadásában, mind az európai föderalizáció témakörében. Laschet legfeljebb azért óvatosabb a magyar kormány kritikájában, mert Észak-Rajna-Vesztfália nagyon szoros gazdasági kapcsolatban áll Magyarországgal, de igazából a liberális-baloldali fősodrat nézeteit hangoztatja ő is, akárcsak Laschet.

Ezzel szemben Friedrich Merz régóta önálló politikai arculattal rendelkezik, a párt konzervatív szárnyának a vezetője, aki Merkel Willkommenskulturját kezdettől fogva elutasította, és a napokban azt nyilatkozta, hogy a menekültek befogadását le kell állítani, az európai határoknál kell elbírálni a menekültkérelmeket. Álláspontja szerint Németország már nem fogadhat be több migránst, mert már megtelt, hiszen – döbbenetes adat – a 2015-ben érkezett mintegy másfél millió migránsból egymillió (!) ma is a német állam nyújtotta segélyekből él. Általában is az a véleménye, hogy a migránsoknak el sem kellene indulniuk az országukból Európa felé – mindez nagyon hasonló az Orbán-kormány álláspontjához. Nem beszélve arról, hogy Merz a genderelmélet és a melegjogok ügyében is a magyar kormány álláspontjához áll közel.

Merz, akit gyakran a „német Trumpnak” neveznek (hiszen számára is Németország az első), nem változtatgatja nézeteit. Érdemes tudni róla, hogy 2000 és 2002 között a CDU–CSU-pártszövetség parlamenti frakcióvezetője volt, tehetsége és rátermettsége már ekkor megmutatkozott, nem véletlen tehát, hogy Angela Merkel – aki sorra számolt le a lehetséges ellenjelöltjeivel, először persze Helmut Kohllal – 2002-ben eltávolította erről a pozícióról, és ő vette át a frakció irányítását is. Merz ezután szimpla képviselőként dolgozott, majd 2009-ben ideiglenesen elhagyta a politikai pályát, és különböző, jelentős cégeknél dolgozott gazdasági jogászként, illetve felügyelőbizottsági tagként. Mondhatjuk úgy is: kivárta az ő idejét, ami most érkezett el – miután a „Mutti”, legfőbb ellenlábasa és riválisa meggyengült, illetve visszavonul.

Ennél is fontosabb az, hogy Friedrich Merz a kilencvenes évek végén elindult, már akkor is az országba érkező migránsok integrálásával kapcsolatban kibontakozó, a német Leitkultur (domináns kultúra vagy irányadó kultúra) körül zajló vitában élesen exponálta magát. 2000 októberében arra szólította fel a hazájában élő külföldieket, hogy a békés együttélés érdekében tartsák be a „deutsche Leitkultur” normáit, vagyis éljenek úgy, ahogyan a többségi, domináns német kultúrában megszokott.

Merz tehát a migráció kérdésében egy új, nekünk kedvező korszakot indíthat el, miként kulturális és életviteli, a nemzeti identitást érintő témakörökben is az Orbán-kormányhoz hasonló konzervatív álláspontot képvisel. Ugyanakkor a német „sztenderdeknek” megfelelően ő is az erős európai integráció híve, különös tekintettel az eurózóna tagjaira; emellett a gazdasággal, piaccal kapcsolatos nézetei egyértelműen neoliberálisak.

Mindezzel együtt mondom azt, hogy számunkra itt és most Friedrich Merz lehetne a legszerencsésebb választás.

Nem azért, mert ha kancellár lesz, mindenben egyet fogunk érteni. Ám nagyon nem mindegy, hogy a vitatkozó felek az alapkérdésekben nem értenek egyet, legfeljebb taktikai kompromisszumokat képesek kötni egymással – ez történt eddig Merkel és a kormány között –, vagy pedig több alapkérdésben is egyetértenek, és ebből kiindulva folytatják le vitáikat.

Az utóbbi lényegesen előnyösebb politikai és személyközi viszony. Ezért állítom, hogy sokkal inkább Merz, mint a másik két jelölt.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.