Feltéve, de még mindig meg nem engedve, hogy szocialista politikusok juttatták a nyilvánosság elé a hangfelvételt – vagy a trió, vagy a tanácsadók Szilvásy Györggyel az élen, vagy e csapatok sajátos egyvelegei –, számomra a legdöbbenetesebb a szocialisták mentalitása ebben a rendkívül nagy fajsúlyú ügyben.
A tanácsadói kör ugyanis – ha ez a variáció igaz – abból indult ki, hogy Gyurcsány Feri beszéde olyan „frenetikus” volt, és olyan mély igazságokat tartalmazott (emlékszünk: baloldali értelmiségiek szerint ez volt a legszebb „igazságbeszéd”), hogy feltétlenül ki kell vinni a nyilvánosság elé, bonyolult konspirációs úton természetesen – jó szoci módra. És ez, ha belegondolnak, fantasztikus: micsoda tanácsadói, sőt főtanácsadói kör az, amelyik ennek a beszédnek a köz elé tárásától reméli az októberi önkormányzati választások megnyerését?
Aranyos, nem?
Különösen a szeptember 17-e estéjétől kezdődő történések fényében – hát hogy is fogalmazzak – némileg elhibázott stratégia volt ez.
cirkalmas történetéről itt olvashat!
De a szocialisták mentalitása kiválóan „levehető” belőle. Ők úgy gondolták, hogy ha egy miniszterelnök igen vehemens stílusban, időnként káromkodva beismeri, hogy elkúrták a kormányzásuk előző éveit, hogy nem csináltak semmit, illetve trükköztek az adatokkal, csaltak, becsapták a választókat, hazudtak reggel, éjjel meg este (délben, úgy látszik, sziesztát tartottak, jó latinos módon), nos, ha ezeket a demokrácia szempontjából felháborító dolgokat beismeri, akkor ezzel népszerűvé válik ő és pártja az emberek előtt. Ez elképesztő gondolkodásmód és mentalitás. De ilyenek a szocialisták, látszik, milyen érzékük van a demokráciához, mennyire értenek az emberekhez.
Ám ha a másik variáció érvényesült, tehát ha a trió juttatta el a nyilvánosság elé az őszödi beszédet, akkor is érdekes mentalitás mutatkozik meg. Utóbbi esetben ugyanis a hármak – és még ki tudja, hányak – szándéka az volt, hogy ezzel a feltárással tönkretegyék Gyurcsányt és elmozdítsák a helyéről. Itt már legalább megmutatkozik egy realitásérzék: a beszéd olyannyira lejáratja a miniszterelnököt, hogy nem marad más választása, mint hogy lemondjon. Persze, természetesen, a hármak sem előre hozott választásokban gondolkodtak, hanem kizárólag miniszterelnök-cserében – mondjuk egy konstruktív bizalmatlansági indítvány útján –, s abban, hogy a számukra – persze joggal – kellemetlen figurát elmozdítják a hatalom csúcsáról.
Igen ám, de látható, hogy a hármak nyilvánosságra hozatali terve döntően hatalomtechnikai ügy volt, nem pedig morális kérdés: számukra a beszéd arra volt jó alkalom, hogy lépjenek a megunt és talán megutált „Ferenc testvérrel” (Fábry Sándor) szemben. Fel sem merült bennük sem – vagy tán csak másodlagosan –, hogy ez a beszéd elsősorban a demokratikus alapnormákat sérti, s demokratikus politikus elsősorban azért „lép” egy ilyen döbbenetes beszéd elhangzása után, mert elsősorban demokrata, s csak másodsorban pártpolitikus. De a szocialisták elsősorban pártpolitikusok, s hogy másodsorban micsodák, az nagy kérdés.
Végül az a legdöbbenetesebb számomra, hogy sem az egyik, sem a másik csoport nem számolt a beszéd nyilvánosságra hozásának végül bekövetkezett hatásával, azzal, hogy a modernkori magyar politika legnagyobb válsága alakul ki. Mégpedig azért, mert az emberek elemi módon háborodtak fel a beszéden, döntően és meghatározóan erkölcsi okokból: nem tudták elviselni, hogy egy miniszterelnök ennyire átveri őket, ennyire cinikus, ennyire képmutató és ennyire távol áll a demokratikus normák megértésétől. Fellázadtak tehát, s minderre még – mint hab a tortán – következett az emberek afrikai vagy latin-amerikai országokban ismert brutális leverése az utcákon, gumilövedékekkel, arctalanul, törvénytelenül, embertelenül.
De nem, a szocialista politikusok egyike sem értette meg, hogy nem minden hatalomtechnika. Hanem van egyszerű emberi erkölcsi érzés, van demokratikus norma, ez már nem a Kádár-rendszer, amikor az embereknek mindent be lehet adagolni, mert olyanok, mint a birkák.
A szocialisták ilyenek: nem értik a demokráciát.
És még a mostani „coming out” is ugyanennek a számítgató, hatalomtechnikai, a Kádár-korból jövő, itt maradt politikai konspirációnak a része.
Ne folytassa – legalábbis így ne –, MSZP!
