E fiatalok nem értik, amiről mi, idősebbek, az apáik és anyáik beszélünk, mert az ötvenesek, az ő szüleik, elmulasztották megtenni, hogy informálják őket. Az én generációm, az ötvenes generáció vétkes abban, hogy a mai huszonéves fiatalok nem értik meg a mi problémáinkat és aggályainkat a mai állapotokkal szemben – már ami a „baloldalt” jelenti. Nem tudják vagy nem érdekli őket, hogy egy Lendvai Ildikó – a főcenzor a diktatúrában –, egy Kovács László volt EU-biztos, külügyminiszter, egy Kiss Péter, Szekeres Imre, Baja Ferenc no és persze Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és még sorolhatnám, mind-mind a pártállami diktatúra vezető funkcionáriusai, KISZ-vezetői voltak. Nem értik meg, hogy ez súlyos probléma egy demokráciában.
És a mai fiatalok épp ezért tartják egykutyának a két politikai elitet és tábort. Nem látják, hogy az egyik oldal a demokráciáért küzdött, lázadt és tüntetett, míg a másik oldal a diktatúrát védte, amíg tudta, majd amikor már nem lehetett, „élére állt” a demokratizációnak – és megint jól járt. Diktatúrában is nyertek, demokráciában is nyertek. Ez aztán a „zsír”!
Újra és újra el kell mondanunk a fiataloknak, hogy itt nem „egykutyák” vívnak ádáz küzdelmet egymással, hanem demokraták és volt kommunisták. Újra és újra meg kell értetni velük, hogy ők sajnos éppúgy nem fogják megérteni a hazai viszonyokat – miként sajnos Nyugat-Európa, az EU vagy az Egyesült Államok sem érti –, ha nem akarják megismerni a közelmúltunk eseményeit.
Meg kell értetnünk a fiatalokkal, hogy ha egy Rytkó Emília vezetheti a választások lebonyolítása és tisztasága felett őrködő intézményt, akkor a múlt árnyaitól még mindig nem szabadultunk meg.
De, talán mégis – válaszolva Antall Józsefnek: még képesek lehetünk, még „tetszünk” forradalmat – azaz megtisztulást – csinálni.
