A Nagy Testvér most már Nagyon Jó Testvér?

Eddig szentül hittem, hogy vannak közös kiindulópontjaink. Ilyen például, hogy nem örülnénk annak, ha kiderülne, hogy Orwell Nagy Testvére valóban köztünk van és figyel minket.

Márpedig Edward Snowden hősies – és nem hazaáruló – „borítása” után döbbenten kellett értesülnünk arról, hogy az Egyesült Államok nemzetbiztonsági szolgálatai gyakorlatilag „megteremtették” a Nagy Testvért, konkrétan egy átfogó, szinte a világ minden polgárára kiterjesztett vagy kiterjeszthető megfigyelési rendszert, amely képes arra, hogy minden levelezésünket, mobilozásunkat, SMS-ünket, e-mailünket stb. figyelemmel kísérjen, megvizsgáljon és tároljon. Az Egyesült Államok tehát így „segíti elő” a Huxley által leírt Szép új világ létrejöttét.

Tudjuk, ismerjük az amerikaiak érveit: a terrorizmus fenyegetése miatt kellett felépíteni a világmegfigyelési rendszert. Számokkal, példákkal is előálltak, melyek szerint ennyi és ennyi terrorcselekményt tudtak megakadályozni az átfogó adatgyűjtési és lehallgatási rendszerrel az elmúlt időszakban.

E helyütt csak csendesen és szerényen szeretném megjegyezni amerikai „barátaink” felé: ezek szerint az EU vezetői, Catherine Ashton, José Manuel Barroso és a különösen fenyegető külsejű, kifejezetten agresszív megjelenésű Herman Van Rompuy által vezetett Európai Unió a terrorizmus egyik gócpontja, mely potenciális kiindulópontja a terrorista merényleteknek? Ugyanis az amerikai Nagy Testvér óvó tekintete az unió egyes diplomatáit is lehallgatta és megfigyelte, miként tette azt a meghatározó súlyú európai országokban is.

Sőt, ennél rosszabb a helyzet: az USA osztályozta az egyes államokat az ellenség–barát dimenzióban, s eszerint – döbbenetes módon – az angolszász országokon kívül gyakorlatilag minden európai állam megfigyelésre „méltó” országnak tekinthető.

Tisztázzunk valamit: az ember a barátait nem szokta megfigyelni, lehallgatni, főleg, ha az nem adott okot rá. Vagy nem is vagyunk igazán barátok? Hja kérem, a nemzetközi helyzet fokozódik, terrorism, terrorism, terrorism – zsolozsmázzák nekünk az amerikaiak Virág elvtárs receptje alapján. S mi marad nekünk, európaiaknak? Pelikánnal együtt csak annyit mondhatunk kellő szerénységgel és alázattal: jó tudni.

Szóval tegyük egyértelművé: az Egyesült Államok messze túllépte a titkosszolgálati és nemzetbiztonsági megfigyelésekben, lehallgatásokban és adatgyűjtésekben azt a határt, ami demokratikus államok között elvárható és megkövetelhető. Az USA valóban Orwell világa felé indult el, ami a demokrácia és a szabadság szétverésének veszélyével fenyeget. Igen, igen: a demokrácia és szabadság egykori őshazája vált a demokráciára és szabadságra nézve legnagyobb veszélyforrássá.

És ez, azt véltem, rossz dolog. De nem mindenkinek. Megjelentek hangok – döntően balliberális „szakemberektől” és közéleti emberektől –, akik a Nagy Testvér megjelenését tolerálhatónak, indokolhatónak tartják.

Ezek közül is „kiemelkedik” a nemzetállamokat és Orbán Viktort gyűlölő Konrád György író. Mit is mond az író a Magyar Narancs legutóbbi számában? „Sok képmutatást érzek a felháborodásban.” (Mármint a megfigyelési rendszer ismertté válása utániban.) „Engem nem nagyon izgat, hogy lehallgatnak, korábban, a szocializmusban is lehallgattak.” Eddig tudják követni? Mert minden szó kulcsfontosságú. Az újságíró gyönge közbevetésére, hogy azért a szocialista lehallgatás sem volt szép, így válaszol: „Nem szép, de az sem lenne szép, ha a levegőbe repülnénk.” (Lásd ehhez a fentieket.) Végül: „ha a polgárok magánéleti szabadságát nem korlátozzák, manipulálják az információk birtokában, akkor a megfigyelésemet hajlamos vagyok tudomásul venni.”

Aranyos, nem? Konrád azzal mentegeti az amcsikat, hogy a szocializmusban is lehallgattak, megszoktuk már. Tehát jöjjön a Big Brother! S a másik bődületes „pontatlanság”: ha a Nagy Testvér nem él vissza az adatokkal, akkor minden OK.

(Minő szerencse – jegyezném meg e helyütt –, hogy többek között éppen Konrád Györgyöt bízta meg Barroso azzal, hogy tervezzék meg Európa szép, új, lehallgatásos és megfigyeléses jövőjét.) Úgy látom, Konrád semmit nem értett meg a liberális jogállam természetéről, pedig állítólag a híve. Könyörgöm: a demokrácia és az emberi szabadság garanciája az, hogy soha és senki nem rendelkezhet még a lehetőségével sem annak, hogy visszaélhessen az adatainkkal. Éppen az a lényeg, hogy a Nagy Testvérben sohase bízzunk meg, legyen az orosz, amerikai, kínai stb.

Ja, hogy vakon hisz Konrád az amerikaiakban, ájultan leborul minden előtt, ami Nyugat (s nem nemzet és nem Orbán Viktor), még akkor is, ha amit tesz Amerika, az éppenséggel nagyon nem nyugati?

Ha így van, az más. Ha a magyar balliberális – volt SZDSZ-es – értelmiségi számára a Nyugat felől csak jó jöhet, még akkor is, ha rossz jön, akkor rendben vagyunk

Akkor – József Attilát idézve a Bűnből: „a világ kicsi lesz, és én játszani hagyom”.