Igen ám, de mi történt az elmúlt 20-30 évben?
Nem más, mint hogy a piac, méghozzá a globális piac (a hedge foundok, a befektetési alapok, a hitelminősítők, az IMF, a WTO, az EU stb.) a neoliberális ideológiával megtámogatva egyre inkább a nemzetállamok fölé kerekedik, rátelepedik azokra, befolyásolja döntéseiket, meghatározza mozgásterüket és korlátozza vagy megszünteti szuverenitásukat. Mindez önmagában jelentős mértékben megnehezíti a közjóért működő, másképpen fogalmazva a jó állam létrejöttét. Megnehezíti, sőt időnként ellehetetleníti, hiszen a jó államhoz és a jó kormányzáshoz nemzetállami szuverenitás, szabad választások, önálló gazdaságpolitika és természetesen demokratikus jogállam kell, ám mindezeket veszélyezteti a globális piac.
Mindennek következtében felborul a piac, az állam és a társadalom közötti természetes egyensúly, mely a közjó megvalósulásának alapfeltétele; a globális (pénz)tőke átveszi a hatalmat (nemzet)állam és társadalom felett, s mivel a piac globális, ez egyben a nemzeti szuverenitás elvesztését is jelenti.
Viszont tény az is, hogy ez a piac uralta modell 2008-ban válságba jutott, és egyértelműen kiderült, hogy az önzésre épülő haszonelv nem vezet el a közjóhoz, helyette csődbe viszi az országokat és nyomorba taszítja az embereket.
Ezért van szükség új paradigmára, ami nem lehet más, mint az állam, a nemzetállam civil társadalom általi megerősítése, másképpen szólva a közjó és a társadalmi szolidaritás összetalálkozása, a globális piac nemzetek feletti erejének visszaszorítása.
Csak a civil társadalom, a közjó és a közösségi értékek iránt elkötelezett állampolgárok szervezett csoportjai azok, amelyek képesek az állam segítségére sietni és az állammal együttműködve megvédeni a nemzeti szuverenitást és a demokráciát.
Az Orbán-kormány úgynevezett unortodox gazdaság- és társadalomfilozófiája nem más, mint a szükséges paradigmaváltás egyik lehetséges kísérlete egy szuverén nemzetállamon belül.
Ennek a modellnek a sikere viszont éppen azon múlhat, hogy immáron látványosan elindult egy civil mozgás Magyarországon – többek között a Civil Összefogás Fórum, a Békemenet és a CÖF által elindított Szellemi Honvédelem révén –, amely az állam kísérletét nem alárendeltként, hanem egyenrangú partnerként támogatja és segíti, illetve önmaga is e modell alkotórészévé válik.
