De azért mégis, tegyünk néhány villámgyors megjegyzést John McCain szenátor teljesítménye kapcsán.
Nos, ez a teljesítmény nem volt kiemelkedő.
Megállapításai pedig finoman szólva nem voltak hibátlanok. Vegyük sorra.
1. McCain azt mondta, hogy megérti a magyar demokrácia működésével kapcsolatos aggodalmakat, annál is inkább, mert ezek közül néhány aggodalom különösen súlyos.
Tisztelettel kérdezem, nem tájékoztatta senki arról a szenátort – aki azért mégiscsak tájékozottabb, mint a nemsokára hazánkba érkező új amerikai nagykövet asszony, Colleen Bradley Bell –, hogy az Európai Parlament leállította a tervezett monitoring-eljárást Magyarországgal szemben, hogy az Európai Bizottság tudomásul vette a magyar kormány egyes demokratikus intézményekkel kapcsolatos korrekciós lépéseit, hogy a Velencei Bizottság és az Európa Tanács nem emelt kifogást a választási törvénnyel szemben stb. Vagyis tisztában van vele, hogy amikor ilyeneket mond, akkor kizárólag a bal- és balliberális hazai és nemzetközi sajtó véleményét pufogtatja? S tisztában van vele a volt elnökjelölt szenátor, hogy kampány idején ilyen egyoldalúan az egyik politikai oldal érveit és vádjait visszhangozni nem méltó az Egyesült Államok szenátorához?
2. McCain azt állítja: a legjobb mód, hogy az egész világ (!) meggyőződjön a magyar demokráciáról, az, hogy „tiszteletben álló és objektív nemzetközi csoportok vannak jelen az országban, hogy megfigyeljék a választásokat”.
Erre lehetne durvábban is válaszolni, de nem teszem. Csak annyit mondok: McCain egyáltalán érti azt, hogy ezzel vérig sérti az országunkat? Szerintem nem érti. És ez kár. Pedig bizonyára hallott arról, hogy az utóbbi években olyan országokba küldtek külön megfigyelőket – hiszen „rendes” EBESZ-megfigyelők nálunk is lesznek, de ő nyilván nem erre gondol –, mint Honduras, Kazahsztán, Ukrajna, Kongó, Zimbabwe. Ide sorol minket? És milyen tények alapján? Ne vicceljünk már, ha lehet.
3. A német megszállás tervezett emlékművével kapcsolatban pedig úgy fogalmazott: „Ha úgy tűnik, hogy ez az emlékmű valamilyen módon jóváhagyása annak, ahogyan Németország viselkedett ebben az országban és azok viselkedésének, akik együttműködhettek Németországgal, akkor az embereknek világszerte, különösképpen a zsidó közösségbeli barátainknak minden okuk megvan arra, hogy megsértődjenek.”
A mondata első része – mely szerint az emlékmű jóváhagyná azt, amit a németek tettek a megszállás után –, a „no comment” kategóriájába tartozik. Csak sajnálkozni lehet azon, hogy egy ilyen komoly ember, mint McCain – sajnálom, nem tudok finomabb lenni – ilyen baromságokat tud beszélni.
A mondat második része pedig – mely arról szól, hogy az együttműködést „jóváhagyná” az emlékmű – nyilván értelmetlen kijelentés. Bizonyára inkább azt akarta mondani –, amit magyar balliberális megmondói súgnak neki –, hogy az emlékmű fel akarja menteni a magyar államot a felelősség alól. Ha erre kívánt utalni, akkor annyit lehet megjegyezni, hogy egy készülő magyar emlékműről talán nem egy amerikai szenátornak kellene nyilatkoznia, mert ez itt és most nagyon egyoldalúan kampányízű.
Viszont meg kell jegyeznem, hogy McCain fajsúlyosan javíthatta volna szerényre sikeredett teljesítményét azzal, ha legalább még két dologról beszél a magyar nyilvánosság előtti szónoklatában.
Egyfelől érdemes lett volna elnézést kérnie a hazánkba igyekvő Colleen Bradley Bell asszony szenátusi meghallgatása során tett, Magyarországot elfogultan támadó kijelentései miatt, hiszen, ha jól emlékszem, részt is vett ezen a meghallgatáson. Hiszen úgy bírálni – ráadásul igen élesen – egy országot, hogy semmilyen konkrét tapasztalata sincs az adott országról, az egyfelől sértő ránk nézve, másfelől igen amatőr magatartás. Az ember tényleg kénytelen feltenni a kérdést: ha ez a véleménye az országról Bell asszonynak, akkor minek is akar ide jönni?
Másfelől, az NSA lehallgatási botrányáról is szólhatott volna. Hiszen a magyar parlamenti vizsgálóbizottság kiderítette: az NSA Magyarországon nemcsak politikusokról, de közéleti személyekről is gyűjtötte az adatokat, magánbeszélgetéseket hallgatott le – súlyosan sértve az emberi jogokat. McCain elnézést kérhetett volna az USA emberi jogokat lábbal taposó gyakorlata miatt.
De nem tette. Ezért most kénytelenek vagyunk mi is aggódni az amerikai demokrácia miatt.
És azóta is csak találgatjuk, mi értelme volt ennek a villámlátogatásnak.
