A mondata első része – mely szerint az emlékmű jóváhagyná azt, amit a németek tettek a megszállás után –, a „no comment” kategóriájába tartozik. Csak sajnálkozni lehet azon, hogy egy ilyen komoly ember, mint McCain – sajnálom, nem tudok finomabb lenni – ilyen baromságokat tud beszélni.
A mondat második része pedig – mely arról szól, hogy az együttműködést „jóváhagyná” az emlékmű – nyilván értelmetlen kijelentés. Bizonyára inkább azt akarta mondani –, amit magyar balliberális megmondói súgnak neki –, hogy az emlékmű fel akarja menteni a magyar államot a felelősség alól. Ha erre kívánt utalni, akkor annyit lehet megjegyezni, hogy egy készülő magyar emlékműről talán nem egy amerikai szenátornak kellene nyilatkoznia, mert ez itt és most nagyon egyoldalúan kampányízű.
Viszont meg kell jegyeznem, hogy McCain fajsúlyosan javíthatta volna szerényre sikeredett teljesítményét azzal, ha legalább még két dologról beszél a magyar nyilvánosság előtti szónoklatában.
Egyfelől érdemes lett volna elnézést kérnie a hazánkba igyekvő Colleen Bradley Bell asszony szenátusi meghallgatása során tett, Magyarországot elfogultan támadó kijelentései miatt, hiszen, ha jól emlékszem, részt is vett ezen a meghallgatáson. Hiszen úgy bírálni – ráadásul igen élesen – egy országot, hogy semmilyen konkrét tapasztalata sincs az adott országról, az egyfelől sértő ránk nézve, másfelől igen amatőr magatartás. Az ember tényleg kénytelen feltenni a kérdést: ha ez a véleménye az országról Bell asszonynak, akkor minek is akar ide jönni?
Másfelől, az NSA lehallgatási botrányáról is szólhatott volna. Hiszen a magyar parlamenti vizsgálóbizottság kiderítette: az NSA Magyarországon nemcsak politikusokról, de közéleti személyekről is gyűjtötte az adatokat, magánbeszélgetéseket hallgatott le – súlyosan sértve az emberi jogokat. McCain elnézést kérhetett volna az USA emberi jogokat lábbal taposó gyakorlata miatt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!