Hagyja az autóban a tarisznyáját, az ebben a közegben túlontúl értelmiségi – parancsol rám rutinos kísérőm, amikor közelítünk a Kőbányai út 19–33. szám alatt található Euro Square kereskedelmi központ parkolójához. A hajdani Ganz-Mávag-telephely negyvenhektáros területe mára a felismerhetetlenségig átformálódott. Amerre a szem ellát, butikok és csarnokok, no meg a lelakott üzemi környezetbe semmi esetre sem illeszkedő impozáns üzlethelyiségek. A diszkont 2006 áprilisában nyitotta meg kapuit a közönség előtt. Akad itt parkolóőrtől kezdve csomaghordón át egészen a biztonsági szolgálatig minden, ami elengedhetetlen a vásárlók kényelméhez.
Alkalmi idegenvezetőm árgus szemekkel lesi a szabad parkolóhelyeket, előttem akkor még érthetetlen módon, mivel egyedül a neki bal kézre eső placcok közül szemezget, holott jobbra jóval nagyobb a kínálat. – Az tiltott zóna – int arrafelé lemondóan –, a góréknak tartják fenn. Aki szürke eminenciás létére veszi a bátorságot, és odapofátlankodik, nem sok jóra számíthat – préseli még ki magából. Végül kiszúr egy éppen távozó furgont, ügyesen farol, megérkeztünk.
– Mielőtt bejárnánk a terepet, szeretném a maga érdekében ismertetni a szabályokat – csukja vissza az orrom előtt az élemedett korú gépjármű recsegő ajtaját.
– Lehetőleg ne nagyon nyissa ki a száját. Hagyja, hogy én diskuráljak velük. Tegeződni fogunk, mert itt ez a szokás. Hoztam álruhát, kösse a derekára, közben pedig képzelje azt, hogy ebben az övtáskában tartja minden vagyonát. Üzletelni jöttünk, ennek megfelelően magabiztos fellépést kérek.
A forgatagba csöppenve eleddig ismeretlen miliő tárul elénk. A túlnyomórészt külföldiekből álló siserahad tömött sorokban kígyózó teherautókból pakolja hol ki, hol be az árut. Villanásnyi idő alatt cserélnek gazdát a dobozba zsúfolt termékek. Szitkozódnak itt ukránul, szentségelnek lengyelül és csehül, alkudoznak román nyelven, és karattyolnak kínaiul. A fő profil a ruházati cikkek értékesítése, de aki az éhségét szeretné elverni, vagy a szomjúságát csillapítani, szintén kedvére válogathat a szigorúan csak az ázsiai konyha kínálta specialitások között. A paletta egyébként széles: kereskednek élő állattal, elektronikai cikkekkel, bútorokkal, s amennyiben szabad hinni a mendemondáknak, állítólag szintetikus kábítószerek garmadájához is hozzájuthatunk igen jutányos áron. Az Euro Square nyomott díjszabása – a nagykereskedelmi jelleg figyelembevételével is – szembeötlő. Míg a kapukon túli, gazdasági lejtmenet sújtotta világ tarifái az eget verdesik, a valamikori gyárfalakon innen ötezer forintnál drágább tételre nemigen bukkanunk. „Üzlettársam” kaján vigyorral az arcán fordul hátra. – Különleges gazdasági övezet, majd meglátja.
Foszforeszkáló cipők
Első utunk egy cipőboltba vezet, a küszöböt átlépve azonnal eladók vesznek közre. A reakciókból ítélve kielégítően játszom a kuncsaft szerepét. Egyik polctól a másikig tuszkolnak, kezembe nyomják a kívánatos portékát, kettőezer-ötszáz hivatalosan, de nekem kettőezer-négyszázért máris csomagolnák. Sajátosan tömör nyelvezetet használ egyébiránt boltos és vásárló, kizárólag a lényeg hangzik el, már-már köpködik a szavakat: jó, nem jó, nincs pénz, van pénz, kell, nem kell. Szószátyárkodásnak helye nincs, az idő valóban bankjegyekben mérhető, ha tetszik, viszed, ellenkező esetben add át a helyed a következőnek. Partnerem ezalatt fizet, egy bála zöld színben foszforeszkáló lábbeli birtokába jut. A bankók és a visszajáró hamar elsüllyed a szütyők zsebeiben, de mégis, mintha kimaradt volna egy mozzanat. Igen, a számlaadás. Amikor megemlítjük ezt, némi győzködés után – amelynek során utalunk a „különleges gazdasági övezet” határain kívül igen erős felügyeletet gyakorló szervek szigorára – nagy nehezen firkantanak valamit egy képeslap hátoldalára. Az arcomra kiülő megütközést sehogy se sikerül eltitkolnom. – Lesz szerencsénk máskor is – búcsúzkodnak közben már a kufáraink.
Hecker Flórián
A teljes riportot a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
