A pernyertes ügyfél a Magyar Nemzetnek elmondta, véleménye szerint az ítélet azt jelenti, hogy miután a szerződés érvénytelen, a bank kamatra nem jogosult, hiszen a kamat az ügylet haszna lenne.
Miután hozzávetőlegesen hárommillió forintot már kifizetett a banknak kamat, tőketörlesztés, késedelmi kamat, monitoringdíj és egyéb címeken, úgy gondolja, még mintegy kétmillió forinttal tartozik. Az ítélet birtokában azonban már nem a bank diktál. Most két egyenrangú félnek kell megegyezni a hitelből fennmaradó rész visszafizetéséről. Hozzátette: a bank nem követelheti egy összegben a kétmillió forint visszafizetését, mert ő nem kerülhet rosszabb helyzetbe, mint a szerződés aláírásakor, hiszen nem rendelkezett megfelelő pénzügyi szakismeretekkel. Éppen ellenkezőleg, a bankban volt meg az a szaktudás, amelynek birtokában föl kellett volna mérni a hitelnyújtással kapcsolatos kockázatokat, illetve szakszerűen megfogalmazni a kölcsönszerződést. Ugyanakkor nem zárkózik el attól, hogy valamiféle pénzhasználati díjat fizessen a banknak, de csak korrekt elszámolást és egyezséget követően. Akár azt is el tudja képzelni, hogy forint hitelt vesz föl az OTP-től a fennmaradó tartozás kiegyenlítésére.
A nyertes ügyfelet képviselő Kiss-Gáll Éva ügyvédnő az Origo. hu internetes portálnak nyilatkozva elmondta, a másodfokú ítélet nemcsak a hitelintézeti törvény 213. paragrafusának c) és d) pontját, azaz az árfolyamrés helytelen alkalmazását és az egyoldalú kamatemelést tartotta szabálytalannak, de a teljes hiteldíjmutató (thm) kiszámítását és azt is, hogy a szerződés nem rögzítette előre, a futamidő végéig pontosan mennyi lesz a törlesztőrészlet. Az ügyvédnő kiemelte, az előbbi kettő olyan problémákat vetett fel a szerződés kapcsán, amelyek valamelyikére alapozva már több pert is nyertek más ügyekben. Egyetlen korábbi ítélet sem született azonban, amelyben a szerződésnek az árfolyamrésre és az egyoldalú kamatemelésre vonatkozó passzusát együttesen tartotta semmisnek a bíróság.
A teljes cikket a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.
