2010 és 2012 között 121 állam – köztük nem részletezett 12 európai ország – részesült valamilyen formájú anyagi támogatásban, ami jelenthetett pénzsegélyt, kamatmentes vagy kedvezményes kamatozású hitelt. A segély aránya 36,2 százalék, a kamatmentes hiteleké 8,1 százalék volt, míg a legnagyobb részt a kedvezményes kamatozású hitelek jelentették 55,7 százalékos részesedéssel.
A teljes összeg a bruttó hazai termék (GDP) 0,06 százalékát tette ki, vagyis az ENSZ által a fejlett államok számára előirányzott 0,7 százaléknál jóval kevesebb. Az Egyesült Államok, amelynek gazdasága csaknem a duplája a kínaiénak, csak a 2012-es pénzügyi évben 31,2 milliárd dollárt (7092 milliárd forint) fordított hasonló gazdasági támogatásra.
Kína kedvezményezett országai között 51 afrikai, 30 ázsiai és 19 latin-amerikai, illetve karibi volt. Kilenc az óceániai területeken van. Több regionális szervezet, köztük az Afrikai Unió is kapott pénzt.
Kína 80 országban 580 építkezési projektet indított, amelyek között 80 kórház, 85 iskola és 165 gazdasági infrastrukturális létesítmény van. A dokumentum szerzői azt hangoztatták, hogy a kínai segélyek célja a fejlődő országok támogatásával a szegénység csökkentése, az emberek megélhetésének könnyítése.
Kína 1950-ben kezdett külföldi államokat segélyezni, akkor Észak-Koreának és Vietnamnak nyújtott támogatást. Az elmúlt évtizedekben többször érte az a vád Pekinget, hogy saját gazdasági érdekeit szem előtt tartva, tekintet nélkül az adott ország politikai berendezkedésére, tekintélyelvű rendszereket is támogatott, illetve támogat.
