Kérdésünkre a Földművelésügyi Minisztérium is indokoltnak nevezte az érvényben lévő kilencszázalékos minimális tényleges alkoholtartalom tíz, esetleg 10,5 százalékra emelését. Mint közölték, az intézkedés nem érintené a természetes édes borok körét. A szigorítás – világítottak rá – jelentősen javítaná a forgalomban lévő földrajzi jelzés nélküli borok (asztali borok) minőségét, és így az adott éghajlati tényezőket figyelembe véve, valamint a mustjavítási korlátoknak megfelelve készülnének a jobb italok.
A szaktárca szerint az intézkedés növelné az előállított borok piaci árát is, ami kedvezően hatna a hazai szőlőtermesztés helyzetére. A borászok érdekképviseletét ellátó HNT húzódozása pénzügyi szempontból érthető, hiszen okkal félhetnek a bevételük nagy részének elvesztésétől, ám ez nem feltétlenül következik be. A 150-200 forintos borok az import mérséklődése és a hazai szabályok szigorítása nyomán feltételezhetően visszaszorulnának. Az alkoholfok emelését támogató borászok szerint helyüket a kissé drágább, ám bornak sokkal inkább nevezhető termékek vennék át.
A hazai 63 ezer hektárnyi szőlőterület egyharmada tartozik a kunsági borvidékhez, ahol a gyenge minőségű termékek jelentős részét állítják elő. A terület termelőinek igen nagy súlyuk van, adófizetési oldalról pedig a borágazat élenjárói, hiszen a műanyag palackos termékek a jogszabályok betartásával kerülnek a multiláncok polcaira. Így a szakértők arra is felhívták a figyelmet, hogy ők legalább nem feketén kereskednek, mint azok a termelők, akik a helyi borkimérőknek, vagy boltoknak adják el „suba alatt” az egyébként jó minőségű borukat.
