Bár két héten belül hatályba lép, szakmai körökben továbbra sem egyértelmű, valóban tisztább viszonyokat teremt-e az új közbeszerzési törvény. A november 1-jétől érvényes jogszabályváltozások rövidebb eljárási határidőket és új értékelési szempontokat fogalmaznak meg, a bennfentesek szerint azonban korántsem biztos, hogy az átszabott törvény kiállja az uniós próbát, azaz megoldja az évtizedes múltú, az uniós csatlakozásunk óta fennálló problémákat. A fő dilemmát azok a jelentős infrastrukturális fejlesztések okozzák, amelyeknél a beruházás volumene miatt a meghatározó magyar vállalatok mellett nagy külföldi cégek is felsorakoznak ajánlattevőként. Mert az nyilván senkinek sem érdeke, hogy a hazánk rendelkezésére álló európai uniós támogatás a nemzetközi kivitelezőkön keresztül az országhatárokon túl, más európai gazdaságokat erősítve csapódjon le, főként ha egy-egy kiemelt projektnél több tíz, esetenként több száz milliárd forintról van szó.
Az egyik legösszetettebb feladatnak számít a belső piac védelme a versenysemlegesség látszatának fenntartásával, ám erre hiába jó példa Ausztria, Németország vagy Franciaország, eddig nem sikerült alkalmaznunk a náluk működő receptet. A felsorolt országokban a közbeszerzések 80-90 százalékánál a nemzetközi vállalatoknak esélyük sincs a hazaiakkal szemben, Brüsszelben versenyjogilag mégis kiállják a próbát. Nálunk a nyertesek körében hiába 50-50 százalék körüli a belföldi-külföldi arány, az Európai Bizottság rendre ránk süti a versenykorlátozó bélyeget. A magyar kormány azt vallja, a gordiuszi csomót csak úgy lehet átvágni, ha változnak az értékelési szempontok: a továbbiakban nem a legolcsóbb ajánlatok kapják a legmagasabb pontszámot, hanem előtérbe helyezik a munkahelyteremtést, az innovatív megoldások alkalmazását és a gazdaságfejlesztés szempontjait. A kabinet célként fogalmazta meg a hazai kis- és közepes vállalkozások jelentősebb bevonását, ezeknek kevesebb referenciaértéket kell majd felmutatniuk a pályázásnál. Az ellenzéki politikusok többsége szerint azonban mindez nem növeli az átláthatóságot és a versenyt, hanem a korrupció további terebélyesedésének ágyaz meg.
További fontos változás, hogy a túlárazás megakadályozása érdekében a jogszabály lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő előre meghatározzon olyan összeget, amely fölött érvénytelenné nyilvánítja az ajánlatot. Szorosabbá válnak az ajánlattételi határidők is, a nyílt eljárásoknál 40-ről 35, elektronikus benyújtás esetén 30 napra módosul. Kivételesen, sürgősség esetén lehetőség lesz gyorsított nyílt eljárást is alkalmazni, 15 napos határidővel. Egyszerűsített, új nemzeti eljárás jön létre a szolgáltatások esetében 18–60 millió, az építéseknél pedig 100–500 millió forint között. Míg a szolgáltatásoknál uniós közbeszerzési eljárást kell lefolytatni 60 millió forintos értékhatár felett, addig az építéseknél 500 millió és 1,5 milliárd forint között nemzeti hirdetményes eljárást, efelett uniós közbeszerzést kell meghirdetni.
Pártkötődéstől függetlenül üdvözölt lépés, hogy az új törvény rögzíti az offshore szervezetek kizárását is: fel kell mondani a szerződést azzal a társasággal, amelyben legalább 25 százalékot szerez a kifogásolt cég. Az is kizárást von maga után, ha egy vállalat megkísérli befolyásolni a döntéshozatalt, vagy olyan bizalmas információkat próbál szerezni, amelyekkel jogtalan előnyre tesz szert. Jelentősen csökken az üzleti titoknak minősülő adatok köre és a pályázók bürokratikus terhelése, egyúttal gyorsul a jogorvoslati eljárás. A törvénymódosítás az összeférhetetlenségre is kitér: nem vehet részt közbeszerzésben az államfő, a kormánytagok, a legfőbb ügyész, az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevőszék elnöke, a Közbeszerzési Hatóság, a Gazdasági Versenyhivatal, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, valamint a Központi Statisztikai Hivatal vezetője, illetve a hozzátartozóik tulajdonában álló társaságok.
Az új közbeszerzési irányelveket legkésőbb 2016. április 18-ig kell átültetni a jogrendszerbe, ezt célozza a napokban megjelent négy rendelettervezet is. Az első az ajánlattevők alkalmasságával foglalkozik, valamint esetleges kizárásuk okait tartalmazza. Az új uniós normára tekintettel a kiírásban szereplő alkalmassági feltételeket, a kizáró okok hiányát nem kell igazolni, elég, ha az ajánlattevő egy formanyomtatványon nyilatkozik róluk. Brüsszel erre a célra létrehozta az egységes európai közbeszerzési dokumentumot, amelyet elektronikusan kell kitölteniük az ajánlattevőknek. A második tervezetben a fő újdonság, hogy a tervpályázati kiírás nem szorítkozik az építészeti tervek megvalósítására. Az elsődleges cél azonban továbbra is a település- és területrendezés, építészet és építés, belsőépítészet, illetve adatfeldolgozás területén készített tervek vagy tervrajzok összevetése és rangsorolása. Ezeken túl a tervpályázat célja lehet a mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat támogató pénzügyi konstrukciók megtervezése, továbbá a kert- és tájépítészeti feladatok szakmai előkészítése, illetve védett műemléki érték érintettsége esetén az ezeket megalapozó kutatási és szakági dokumentációk készítése is.
Az Európai Bizottság eddig kifogásolta azt a magyar gyakorlatot, amely lehetővé tette a védelmi irányelv alá nem tartozó beszerzések kiemelését is az általános eljárásrend alól. A harmadik kormányrendelet ezt kiküszöböli, és kimondja: a közbeszerzéssel kapcsolatos bizalmas információk védelme megvalósulhat az általános közbeszerzés keretein belül is, például titoktartás vállalásával, illetve utólagos nemzetbiztonsági átvilágítással. Továbbra is az Országgyűlés illetékes bizottsága adja meg az általános közbeszerzési eljárás alóli mentesítést. Ezt az ajánlatkérőnek kell kezdeményeznie a beszerzés tárgya szerint illetékes miniszternél. A mentesítés kapcsolódhat a hírszerzéshez, az elhárításhoz, de honvédelmi beszerzéshez is. Végül a negyedik tervezet a közszolgáltatók közbeszerzéseit szabályozza. Itt kétfordulós procedúra kiírására is lehetőséget ad a törvény, például innovációs partnerség esetében. A második fordulóba jutó jelentkezők kiválasztására bármilyen objektív kritériumrendszert alkalmazhat az ajánlatkérő, az egyetlen feltétel az, hogy a kiválasztási szempontok nem sérthetik a valódi versenyt.
