– Azzal, hogy Közép-Magyarország fejlettsége elérte az EU-átlag 90 százalékát, már csak 50 százalékos intenzitású támogatást kaphat a központi régió. Reális forgatókönyv, hogy ezután jó néhány cég vidékre helyezze a központját, de a tevékenységét továbbra is a fővárosra összpontosítsa?
– Ez már jó néhány éve tartó folyamat, de míg egy webshopot könnyű áthelyezni Szabolcsba, addig ez egy újpesti textilgyár esetében nehezen képzelhető el. Ha az ország vállalkozói térképét vetjük össze a gazdaságfejlesztési forrásokkal, nagy aránytalanságra bukkanunk. A cégek vidék-főváros aránya hozzávetőleg 60-40 százalék, a pályázható támogatási összeg pedig nagyjából 95-5. Így nem csoda, hogy aki teheti, régióhatárt lép át, de ez csak a szolgáltatócégek számára valós opció.
– A januárban életbe léptetett biztosítékmentesség mekkora előnyt jelent a cégeknek?
– Bár pontos kimutatás nincs, az biztos, hogy több ezren igénybe vették ezt a lehetőséget. Kétségtelen előnye, hogy bármely kedvezményezett biztosítékmentesen juthat brüsszeli forráshoz, akinek van legalább egy lezárt, teljes üzleti éve, és nincs köztartozása. Elvileg a vállalati hitelezést is növelheti, hiszen nem kell jelzálogként ingatlanokat lekötni, s azokat fedezetként felajánlani, ezért ugyanazok a vagyontárgyak hitelfedezetként is szolgálhatnak. Gyakorlatilag azonban visszaélésre is lehetőséget ad a biztosítékmentesség, és itt inkább a 2-300 millió forintos tételekre gondolok. A nagy összegű pályázatoknál érdemes minden esetben helyszíni ellenőrzést tartani, mert határozott állami kontroll nélkül nehéz kiszűrni a csalókat, akik a mentességet kihasználva csak vissza akarnak élni egy-egy projekttel.
