Nem lehet tovább késlekedni a pályázatokkal

Oldhatja a feszültséget hazánk és az unió között az új közbeszerzési törvény.

– Azzal, hogy Közép-Magyarország fejlettsége elérte az EU-átlag 90 százalékát, már csak 50 százalékos intenzitású támogatást kaphat a központi régió. Reális forgatókönyv, hogy ezután jó néhány cég vidékre helyezze a központját, de a tevékenységét továbbra is a fővárosra összpontosítsa?
– Ez már jó néhány éve tartó folyamat, de míg egy webshopot könnyű áthelyezni Szabolcsba, addig ez egy újpesti textilgyár esetében nehezen képzelhető el. Ha az ország vállalkozói térképét vetjük össze a gazdaságfejlesztési forrásokkal, nagy aránytalanságra bukkanunk. A cégek vidék-főváros aránya hozzávetőleg 60-40 százalék, a pályázható támogatási összeg pedig nagyjából 95-5. Így nem csoda, hogy aki teheti, régióhatárt lép át, de ez csak a szolgáltatócégek számára valós opció.

– A januárban életbe léptetett biztosítékmentesség mekkora előnyt jelent a cégeknek?
– Bár pontos kimutatás nincs, az biztos, hogy több ezren igénybe vették ezt a lehetőséget. Kétségtelen előnye, hogy bármely kedvezményezett biztosítékmentesen juthat brüsszeli forráshoz, akinek van legalább egy lezárt, teljes üzleti éve, és nincs köztartozása. Elvileg a vállalati hitelezést is növelheti, hiszen nem kell jelzálogként ingatlanokat lekötni, s azokat fedezetként felajánlani, ezért ugyanazok a vagyontárgyak hitelfedezetként is szolgálhatnak. Gyakorlatilag azonban visszaélésre is lehetőséget ad a biztosítékmentesség, és itt inkább a 2-300 millió forintos tételekre gondolok. A nagy összegű pályázatoknál érdemes minden esetben helyszíni ellenőrzést tartani, mert határozott állami kontroll nélkül nehéz kiszűrni a csalókat, akik a mentességet kihasználva csak vissza akarnak élni egy-egy projekttel.

– Hogy látja az új közbeszerzési törvényt: több vitás brüsszeli ügyünk végére is pontot tehet?
– Ilyet senki sem ígérhet, csak remélhetjük. Európa-szerte hallani, hogy a franciáknál a franciák, a németeknél a németek, az osztrákoknál az osztrákok viszik el a nagyobb megrendeléseket, mégis a magyarok a rosszfiúk az unióban, holott az említett országokhoz képest nálunk lényegesen kiegyensúlyozottabb a nagy összegű tendereknél a hazai és külföldi nyertes pályázók aránya. Azzal talán át lehet vágni a gordiuszi csomót, ha elmozdulunk abba az irányba, hogy a legjobb ár helyett az legyen a legelőnyösebb ajánlat, amelynek nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi hatása is kedvező. Kíváncsian várom a törvény novemberre ígért bevezetésének utóéletét.

– Mit szól ahhoz, hogy Eleni Tsakopoulos Kounalakis volt amerikai nagykövet a könyvében arról ír: Németh Lászlóné korábbi fejlesztési miniszter hetente találkozott Orbán Viktorral, ahol eldöntötték, kik nyerhetnek egymilliárd forint felett pályázati pénzt. Mindezt maga a miniszterelnök sem cáfolta.
– A fejlesztéspolitika olyan összetett szó, amelynek sokszor az utótagján van a hangsúly, de nem csak nálunk, hanem mind a 28 EU-tagállamban. Közvetlenül vagy közvetve, de mindenütt hatást gyakorol a fejlesztési források elosztására a regnáló kormány. De ha a kis- és középvállalkozásokat ebben a ciklusban valóban feltőkésítik, s ezáltal a versenyképességük a külpiacokon is jelentősen megnövekszik, nem érheti szó a ház elejét.