Át kell gondolni az orosz kapcsolatainkat

Versenyképes termékek nélkül a kereskedőház sem tud csodát tenni.

„A jó geológiai és éghajlati adottságoknak, az évszázados tudásnak, valamint a GMO-mentes termelésnek köszönhetően a magyar agrár- és élelmiszer-ipari termékek is nagy népszerűségnek örvendenek szerte a világban” – állítja Ducsai-Oláh Zsanett. Ázsiában általános kereslet mutatkozik a húskészítmények, tejtermékek, borok és édességek iránt. Japánban például nagyon szeretik a magyar mézet és az egyéb különleges, náluk nem megtalálható élelmiszereket, de Európában, Afrikában, Dél-Amerikában is keresettek a magyar gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék.

A vezérigazgató beszámolt arról is, hogy ezekben a hónapokban 22 irodát készülnek nyitni a Kárpát-medencei régióban és Lengyelországban. Szerinte a térségben létrejövő kereskedőházak arra is kiváló alapot nyújtanak, hogy a helyi magyar vállalkozásokkal szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki. Noha a régióban alapvető kulturális különbségek nincsenek, az összes jogszabály, adó- és más kötelezettségek csak a hivatalos nyelven teljesíthetők, illetve az üzleti szokásokban is vannak különbségek, például a pontosságban vagy a fizetési feltételek meghatározásában – mindehhez pedig jól jön a kereskedőházak segítsége.

Az MTA Világgazdasági Intézetének szakértője szerint ugyanakkor a magyar vállalkozásoknál a legtöbb esetben nem a kapcsolatteremtéshez szükséges segítség hiányzik, hanem a verseny-, illetve exportképes termékek. Szigetvári Tamás szerint ezek létrejöttéhez először a hátországon, a hazai kkv-kon kell segíteni, amire van is remény, hiszen az új uniós támogatási ciklus fő célja a gazdaságfejlesztés.

Jelenleg a magyar kis- és középvállalkozásoknak viszont az is gondot okoz, hogy a régióban eladják a termékeiket.

Szigetvári Tamás hozzátette azonban: rengeteg keleti országban, így az arab, de sok esetben a közép-ázsiai államokban is szükség van kormányzati segítségre a sikeres üzleteléshez azért is, mert nagyrészt államvezérelt gazdaságokról beszélünk, ahol nem európai típusú piaci viszonyok uralkodnak. „Más a vállalati kultúra is, esetenként az informális kapcsolatok és hálózatok jóval fontosabbak az itthon megszokottnál” – állítja a szakértő.

Ezekben az országokban a hatékony kereskedéshez nem elég egyszerűen versenyképesnek lenni, szükség van felső szintű támogatókra is. Nagyon fontos, hogy ezeken a helyeken kereskedelmi szempontból is hangsúlyos a bizalomra építés, ezért kétségesek a rövidtávú sikerek, hosszabb távra kell tervezni. Csakhogy a keleti piacok nem éppen a legmegbízhatóbbak.

„A keleti nyitás azért indult el, mert az európai kereslet gyengült, a keletiek meg fejlődtek. Azóta viszont többek közt csökkent az olajár, ami csökkenti a keresletet is” – hívta fel a figyelmet Szigetvári. Mint mondta, ezzel a problémával a törökök is szembesültek a saját keleti nyitásuk után, rájöttek, hogy az ázsiai piacok nem elég megbízhatóak, így újra nagyobb hangsúlyt fektettek az európai kapcsolatokra.

Korábban beszámoltunk arról, hogy a 2011-ben beharangozott keleti nyitást enyhe leépülés jellemzi. Hazánk exportja Ázsiába – ahol a keleti irányban nyílt magyar kereskedőházi kirendeltségek túlnyomó többsége található – 2012-ben 1487,1 milliárd forintot, 2014-ben pedig már csak 1372,9 milliárd forintot tett ki, vagyis durván százmilliárdos csökkenést könyvelhettünk el összességében. Ebben természetesen közrejátszik az orosz embargó is, lévén a világ legnagyobb állama – ahogy már utaltunk is rá – komoly kereskedelmi partnere Magyarországnak (természetesen az exportunk 78 százalékának piacot adó Európai Unióval még így sem lehet egy lapon említeni).

Az ázsiai térségben öt olyan kereskedőház található, amit elég régen nyitottak meg ahhoz, hogy valamilyen képet kaphassunk az exportra gyakorolt hatásukról: Azerbajdzsánban, Oroszországban, Kazahsztánban, Kínában és Törökországban. A bakui kirendeltség megnyitása (2012) óta az azeri kivitel a másfélszeresére nőtt, 11-ről 16,5 milliárd forintra. Fontos azonban megemlíteni, hogy 2010-ben is meghaladta a 16 milliárdot a mutató, majd némi esés után tavaly szárnyalta túl ismét azt a szintet.

Kazahsztánban az első teljes évben, amikor kereskedőház működött, erőteljes csökkenést regisztrálhattak a magyar exportban: 46,5-ről 38,4 milliárdra csökkent a kivitel. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a 2013-as kiugró eredménynek számított, 2010 óta 30 és 40 milliárd között ugrált az exportunk.

A legjelentősebb ázsiai exportcélpontunk egyértelműen Kína volt az utóbbi években, és itt sikerült is növelni jelenlétünket: 2010-ben még 318 milliárd forint értékben exportáltunk a távol-keleti óriáshoz, 2013-ban, a kereskedőház megnyitásának évében ez már 444 milliárdra emelkedett, 2014-ben pedig 494 milliárd volt.

A török piac is sikertörténetnek tűnik az export szempontjából: 2012-ben 351 milliárdnyi terméket adtunk ott el, 2013-ban 420 milliárdot, a kereskedőház első teljes évében, 2014-ben pedig csaknem 490 milliárdot. Fontos azonban látni, hogy ezekre a számokra a hazánkban termelő multinacionális vállalatok is nagy hatással vannak, tehát az adatok messze nem kizárólag a magyar vállalatok teljesítményét tükrözik.