Nem sikerült a keleti nyitás

Magyarország exportja növekszik, így a keleti nyitás sikertelensége inkább kihagyott ziccer, mint katasztrófa.

Az adatokból kitűnik: noha a kezdeményezés dicséretes, és részsikereket sikerült is elérni az Urálon túl, a valódi eredmények eddig elmaradtak. A keleti nyitást 2011-ben hirdette meg a kormány, így annak először 2012-ben lehetett érdemi hatása az adatsorokra, ezért ezt az évet hasonlítottuk össze a tavalyival. Hazánk exportja Ázsiába 2012-ben 1487,1 milliárd forintot, 2014-ben pedig már csak 1372,9 milliárd forintot tett ki, vagyis durván százmilliárdos csökkenést könyvelhettünk el.

Visszaestünk többek közt a számunkra korábban igen jelentős Szingapúrban – itt 2011-hez képest harmadára csökkent a kivitelünk, de a 2012-ben mért 91 milliárdos szinthez képest is látványosan kevés a 48 milliárdos tavalyi eredmény. De az indonéz és az óriási indiai piacon is hátrébb léptünk, és egyre kevesebbet exportáltunk Malajziába is. Talán a legnagyobb pofon az Egyesült Arab Emírségekben ért minket, a 2011-ben 393 milliárdos, 2012-ben pedig 267 milliárdos kivitelünk a töredékére, nagyjából 54 milliárdra esett. Rosszul jártunk az ukrán válsággal is, valószínűleg emiatt ugyanis kevesebbet exportáltunk a néha a lehetőségek földjének beállított Oroszországba, a 2012-es 740 milliárd után 2014-ben 654 milliárdot. A szaúdi exportunk ugyanebben az időszakban 58 milliárdról 37 milliárdra esett.

A behozatal hullámzó képet mutat, de összességében valamivel kevesebbet importáltunk tavaly keletről, mint 2012-ben. Ezzel együtt a külkereskedelmi hiányunk – vagyis amennyivel többet importáltunk, mint exportáltunk – két év alatt 1285,9 milliárdról 1363,7 milliárd forintra növekedett. Ez azért baj, mert – leegyszerűsítve – több pénz megy ki az országból, mint amennyi beáramlik.

Meg kell ugyanakkor említeni, hogy a héten Glattfelder Béla, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) gazdaságszabályozásért felelős államtitkára arról számolt be: idén júliusban a kivitel euróban számolt értéke összességében (tehát nem csak Ázsia viszonylatában) 5,4, az importé 2,3 százalékkal nőtt az előző év azonos hónapjához képest. Vagyis a keleti nyitás (kevéssé meglepő módon, hiszen az exportunk mintegy 78 százaléka az Európai Unión belülre irányul) nem okozott komolyabb kárt a magyar gazdaságnak, inkább kihagyott lehetőségként értelmezhető.

Pedig nem kevés energiát fektettek bele: sorra utaztak magyar politikai vezetők lobbizni az ázsiai országokba, Kínába, Szaúd-Arábiába vagy éppen Kazahsztánba. Egyre-másra nyíltak meg a magyar kereskedőházak is, így lett kirendeltségünk többek közt Mongóliában, Vietnamban vagy Laoszban. Érdekes, hogy Laoszba ennek ellenére is csak 100 millió forint körüli árut exportáltunk tavaly, ami sokkal kevesebb, mint például a Vietnamba irányuló kivitel.

Kerekes György, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. korábbi vezérigazgatója még tavaly is úgy nyilatkozott a Világgazdaságnak, hogy a kereskedőházak hálózatától 100 milliárd forint értékű exportbővülést várnak.

A legjelentősebb ázsiai export-célpontunk egyértelműen Kína volt az utóbbi években, és itt sikerült is növelni jelenlétünket. 2012-ben még 407 milliárd forint volt a kivitelünk ebbe az irányba, 2014-ben viszont már 494 milliárd. Vietnamba a keleti nyitás meghirdetéséig rendszerint évi 8-9 milliárd forint volt Magyarország kivitele, 2013-ban viszont megugrott a mutató, a tavalyi esztendőre pedig elérte a 19 milliárdot. Szembetűnő Törökország esete is: a tavalyi évi 489 milliárdos export messze túlszárnyalja a 2012-es szintet, amikor nagyjából 351 milliárd forintnyi volt a kivitelünk.

Hogy pontosan érzékeljük a keleti országok súlyát a külkereskedelmünkben, érdemes megjegyezni, hogy az óriásinak korántsem nevezhető – igaz, szomszédos – Szlovákiába tavaly 1281 milliárd forintnyi árut és szolgáltatást vittünk ki, és ez még semmi Németországhoz képest, ahová ugyanekkor 7168 milliárd forint exportunk ment.

A keleti nyitás politikáját 2011-ben hirdette meg a Fidesz–KDNP-kormány, alapvető célja az volt, hogy új célállomásokat találjon a magyar termékeknek, és hogy diverzifikálja a külkereskedelmet. Mint láttuk, mindebből eddig alig valósult meg valami, az Európai Unión kívüli exportunk aránya például nem változott érdemben. Márciusban ugyanezen elv mentén hirdették meg a déli nyitás stratégiáját. Azzal, hogy milyen lehetőségeink vannak a két célterületen, Afrikában és Latin-Amerikában, korábban az MNO-n is részletesen foglalkoztunk. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egyúttal megígérte, hogy egy éven belül négy új nagykövetség (Ecuador, Etiópia, Ghána, Angola) és hat kereskedőház (Etiópia, Angola, Chile, Ecuador, Peru, Kenya) nyílik.