Mint Szilágyi Ágnes Judit elmondta, a latin-amerikai piacon az észak-amerikai termékektől az olcsó kínai áruig a fogyasztási cikkek széles skálája van jelen, ráadásul a Mercosur (a dél-amerikai államok közös piaca) és más hasonló gazdasági integrációs szervezetek koordinálják a térségen belüli kereskedelmet, befektetéseket, meglehetősen gazdag kínálatot biztosítva a fogyasztóknak. További nehézség, hogy bár Latin-Amerika népessége nagy, jelenleg is rengetegen élnek a létminimum környékén, a legtöbb ország ma is erős középosztály megteremtésén fáradozik, amely megfelelő vásárlóerőt biztosít a különféle áruk számára.
A magyar mezőgazdaságnak nem lesz könnyű Latin-Amerikában eladni a termékeit, mint ahogy infrastruktúra-fejlesztési projektekhez is nehezen férhetnek oda magyar cégek. Előbbivel kapcsolatban felidézhetjük: 2001-ben Torgyán József akkori földművelésügyi miniszter még Chilébe akart magyar cseresznyét exportálni, elsősorban a két ország éghajlatbeli különbségeire apellálva. A terv végül nem valósult meg, a jobboldal pedig elveszítette a 2002-es választásokat. A magyar élelmiszeriparnak az ELTE docense szerint leginkább kiváló minőségű, unikális termékekkel kellene próbálkoznia. Nem könnyebb a helyzet a nagyberuházásokkal kapcsolatban sem, ezen a téren is igen komoly a verseny.
Ami viszont Magyarország számára kedvező lehet, az a térség belső fejlődésének problémája: Latin-Amerikában hazánk jó szakemberekkel és a tudás eladásával versenyképes lehet. Szilágyi Ágnes Judit felidézte, hogy a nyolcvanas években magyar halbiológusok dolgoztak Brazíliában, viszonylag nagy sikereket elérve, ez pedig ma is járható út lenne. Hazánk tehát a magyar innovációt és szakértelmet tudná leginkább a térségbe exportálni, azonban ez hosszú folyamat, adott esetben 10-15 évet is igénybe vehet, míg sikerül a hasonló vállalkozásoknak megtelepedniük. Éppen ezért nem járható út, hogy rövid távra tervezünk, vagy hogy egy kereskedőházat mindössze néhány évig üzemeltetünk.
A déli nyitás másik célpontjával, Afrikával kapcsolatban az MNO korábban megkereste Búr Gábort, a fekete kontinens szakértőjét, aki többek között kiemelte: a földrész gyors gazdasági növekedésének gyümölcseit részben akár Magyarország is learathatja, de ehhez a magyar cégeknek meg kell találniuk a piaci lehetőségeket. A déli nyitás csak a keretrendszert, a feltételeket teremtheti meg, az „aprómunkát” már a magyar vállalkozásoknak kell elvégezni. Hozzátette: gyakorlatilag nincs olyan afrikai ország, ahol ne lenne valamilyen üzleti lehetőség.
A Latin-Amerika-szakértő felhívta rá a figyelmet, hogy a rugalmas magyar kis- és középvállalkozásoknak, például könnyűipari cégeknek a többi ágazattal szemben talán könnyebb dolga lehet, akár helyi üzemek kialakításával. A térségben ugyanis nagy hagyománya van az importhelyettesítő gazdaságpolitikának, vagyis egyszerűen megfogalmazva: importálás helyett inkább otthon állítják elő a különféle termékeket. „Az igazi az lenne, ha a magyar technológiát, szaktudást kínálnák fel, hogy a helyben található nyersanyagokból, helyben állítsák elő a terméket” – véli Szilágyi Ágnes Judit.
A szakértő nagyon fontosnak tartja a már említett hosszú távú tervezés mellett azt is, hogy a magyar cégek gondos és alapos piackutatást végezzenek, mielőtt belevágnának a latin-amerikai kalandba. Szilágyi jelezte, hogy a térséget a spanyol-portugál gyarmati múlt után leginkább a brit, majd az észak-amerikai befektetések, gazdasági kapcsolatok határozták meg, de az utóbbi évtizedeket egyre inkább jellemzi a diverzifikáció, vagyis az a törekvés, hogy minél több térséggel legyen kereskedelmi kapcsolatuk, nyitottak, ez pedig számunkra is kedvező lehet.
Érdemes ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy például Brazília, mielőtt megcsinálta a maga „afrikai nyitását”, alapos háttérkutatásokat végeztetett az egyetemein, hozzájuk rendelve egy-egy afrikai célországot. Szilágyi Ágnes Judit úgy véli, nekünk is hasonlóképpen kell hozzáállnunk Latin-Amerikához, gondosan megismerve a helyi kultúrát, adottságokat és elvárásokat. Magyarország számára nem tartja járható útnak azt, amit például a kínaiak csinálnak Afrikában. Ők gyakorlatilag hermetikusan elkülönülve csak a gazdaságra koncentrálnak. Hazánknak Latin-Amerikában meg kell ismertetnie magát, a magyar kultúrát. A hazai magaskultúra bemutatása, a tudáscsere, a kétirányú egyetemi ösztöndíjprogramok, valamint a turizmus élénkítése egyértelműen kedvező lehetőségeknek tűnnek.
A déli nyitás keretében Magyarország Ecuadorban nagykövetséget és kereskedőházat is készül nyitni, míg Chilében és Peruban csak utóbbit. Szilágyi Ágnes Judit az érintett országok közül Chilét emelte ki, mint a térség egyik legfejlettebb államát, Ecuadorban és Peruban azonban viszonylag kicsi a vásárlóréteg. Azt azonban jónak tartja, hogy míg eddig Magyarország főként az Atlanti-óceán partvidékén rendelkezett képviselettel, most már az Andok-térség országai felé is igyekszünk újra nyitni. Hozzátette ugyanakkor, hogy Brazíliában, a latin-amerikai térség húzóállamában van a legtöbb lehetőség, akár azt is célszerűnek tartaná, ha a föderális berendezkedésű dél-amerikai ország több tagállamában is nyitnánk kereskedelmi képviseletet.
Ismert, múlt csütörtökön Szijjártó Péter előterjesztésben javasolta Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy július elsejével induljon el a déli nyitás stratégiája, amelynek fókuszában Afrika és Latin-Amerika áll. A miniszter sikeresnek nevezte a keleti nyitást, ezért indulhat el a déli nyitás politikája. Egy éven belül négy új nagykövetség – Ecuador, Etiópia, Ghána, Angola – és hat kereskedőház – Etiópia, Angola, Chile, Ecuador, Peru, Kenya – nyílik. A hétfői rendkívüli nagyköveti értekezleten Orbán Viktor is szót ejtett az új irányvonalról, mint mondta, idén még Ázsia kap nagyobb szerepet, 2016-ban viszont már az afrikai és latin-amerikai térségnek tulajdonítanak nagyobb hangsúlyt hazánk külkapcsolataiban.
