A különböző árfekvést azonban inkább az adótartalom eltérése okozza, ugyanis míg a cigaretták esetén a jövedéki adó és az áfa együtt a fogyasztói ár több mint háromnegyedét teszi ki, addig a szivarkák esetén ez jóval alacsonyabb. Tóth Attila szerint ez annak köszönhető, hogy a jogalkotók szerint a filteres, illetve a filter nélküli szivarka fogyasztása nem arra a fogyasztói csoportra jellemző, amely leginkább veszélyeztetett lenne a dohányzás szempontjából – ők a fiatalkorúak –, az alacsonyabb árfekvés és az eltérő fogyasztási élmény miatt inkább az idősebbek körében népszerű, így gyakorlatilag rétegterméknek tekinthető. Az eltérő szabályozásnak köszönhető az is, hogy – ellentétben a cigarettákkal – itt fel sem kell tüntetni a kátrány-, a nikotin- és a szén-monoxid-tartalmat.
A cigaretta árának növekedése miatt arra számíthatnánk, hogy ma egyre többen állnak át a filteres szivarkára, ez azonban nincs így. Tóth Attila megismertetett minket a piac eladási statisztikáival is, melyekből kiderül, hogy az efféle termékek forgalma 2012 után ugyan valóban jelentősen nőtt néhány évig (akkoriban még 20 százalékos éves emelkedés is előfordult), mára 10 százalék alá esett az ütem. A piac szálra vetített eladásainak azonban még a csúcson is csak 2,5-3 százaléka származott a szivarkákból.
Tóth Attila elmondta: a dohánytermékek drágulása miatt a fogyasztók nagyobb mértékben jellemzően nem a szivarkák, hanem inkább a vágott dohány felé fordultak. A szakember szerint a drágulások miatt sokan kipróbálták a szivarkákat, de tartósan a jelek szerint csak kevés fogyasztónak nyerték el a tetszését. Ők azonban kitartanak a néhány száz forintért kapható rudacskák mellett, és büszkén mondják a kíváncsiskodóknak: amit ők szívnak, annak még a papírja is dohányból van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!