Ráadásul a CETA éppúgy a globális nagyvállalatok erőfölényét kívánja kiterjeszteni az európai gazdaságra, mint a készülő amerikai–uniós szabad kereskedelmi egyezmény, a TTIP. Erről „gondoskodik” a befektetési bíróságok rendszere, amely alapján semmi sem korlátozná a multinacionális cégeket abban, hogy megtámadják az emberi egészség és a környezet védelmében hozott kormányzati döntéseket. Sőt, a CETA azt is lehetővé teszi, hogy a kanadai leányvállalatot is birtokló amerikai biotechnológiai cégek – így a hírhedt Monsanto – beperelhessék például hazánkat a génmódosított kukorica termesztésének tilalma miatt.
Azt is nehéz megmagyarázni, milyen előnye származhat a jó mezőgazdasági adottságú Európának abból, ha ipari körülmények között előállított, s ennek köszönhetően akár negyven százalékkal is olcsóbb kanadai sertés-, illetve marhahús árasztja majd el a piacot? Külön kockázatot jelent az is, hogy a CETA szövege nem tartalmaz olyan előírást, miszerint a kanadai mezőgazdasági termények nem lehetnek génmódosított eredetűek. Ez azért érzékeny kérdés, mert a magyar kormány beemelte az alaptörvénybe mezőgazdaságunk gmo-mentességét, a CETA elfogadása estén viszont nehéz lesz megőrizni ezt a vívmányt.
Az egyezményt a tervek szerint október 27-én írják alá a felek az uniós–kanadai csúcstalálkozón, de végső elfogadásához szükség van az egyes nemzeti parlamentek jóváhagyására is. Kérdés, hogy a magyar, illetve a szintén erősen CETA-ellenes osztrák, belga, szlovén törvényhozás hogyan dönt majd az egyezmény ratifikálásáról. Idehaza reményre ad okot, hogy Bencsik János fideszes országgyűlési képviselő júniusban elfogadott módosító indítványa a CETA ideiglenes hatályba léptetésének Magyarország általi blokkolását írja elő a kormány számára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!