A CETA-val is rosszul járnak a magyar gazdák

Jó törvények akadnak el Brüsszelben a készülő szabadkereskedelmi egyezmények miatt.

Katasztrófának tartja a német Bayer és a génmanipulációiról hírhedt amerikai Monsanto óriáscégek minap bejelentett egyesülését Stephanie Roth, a szabadkereskedelmi egyezmények ellen fellépő civil mozgalmak egyik fő szervezője. Szerinte óriási veszéllyel jár, hogy a tervezett fúzió után mindössze három multinacionális cég kezében összpontosul majd a világ vetőmagtermelése, tőlük függ a globális élelmiszer-előállítás sorsa. – Ráadásul az egyesített Bayer–Monsanto cég minden bizonnyal a génmódosított termékek előállítására koncentrál majd. Így az Európai Unió és az Egyesült Államok között kötendő szabadkereskedelmi megállapodást (TTIP) is kihasználva nagy erőkkel fog lobbizni azért, hogy az egészség védelmét előtérbe helyező európai, génmanipulációval kapcsolatos szabályozás minél gyengébb legyen – jelentette ki lapunk kérdésére Stephanie Roth.

A Stop TTIP európai kezdeményezés kampánykoordinátora szerint félő, hogy Brüsszel engedne is egy ekkora cég nyomásának, mivel nem ez volna az első eset, hogy meghátrál a multinacionális vállalatok előtt. Erre jó példa az Európai Unió és Kanada közötti, október végén aláírandó szabadkereskedelmi egyezmény (CETA), amelyről a tervek szerint holnap tárgyalnak a magyar parlamentben is. Bírálói a CETA-t nem véletlenül nevezik a TTIP kisöccsének, hiszen éppúgy gyengíti az élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi szabványokat, mint amerikai párja. – A CETA-ról folyó egyezkedések idején a kanadai tárgyalófél nekiment a szigorú uniós üzemanyag-minőségi irányelvnek, pusztán azért, mert ez akadályozta volna az észak-amerikai országban rendkívül környezetszennyező módon kitermelt kátrányhomok exportját Európába. A brüsszeli bizottság végül felpuhította a szabályozást – idézte fel az esetet Stephanie Roth. – Ez azt jelenti, hogy önmagában a tárgyalási folyamat is veszélyes: még meg sem kötötték, alá sem írták a megállapodásokat, de már fontos és jó törvények akadnak el miattuk Brüsszelben – tette hozzá.

Kérdésünkre a svájci aktivista elmondta, hazánk, illetve a magyar mezőgazdaság számára most a tagállami ratifikálás előtt álló CETA jelenti a legnagyobb kockázatot. Az egyezmény keretében ugyanis a kanadai farmerek 50 ezer tonna marhahúst és 80 ezer tonna sertéshúst exportálhatnának majd vámmentesen Európába. Ez a dömping lenyomja az árakat, ami az európai tenyésztők megélhetését veszélyezteti, hiszen ők – részben a szigorúbb uniós előírások miatt – drágábban termelnek. Hasonlóképpen áraszthatja el az öreg kontinens piacát az olcsóbb kanadai kukorica vagy szója is. S amiről csak kevesen tudnak: a CETA nem tartalmaz olyan előírást, miszerint ezek a termények nem lehetnek génmódosított eredetűek. – Így hiába tűzte ki célul számos európai ország – köztük hazánk is – a GMO-mentességet, ezt az ígéretet nem tudja majd betartani – hívta fel a figyelmet a környezetvédő. Éppen ezért furcsának tartja, hogy a GMO-mentes mezőgazdaságot az alkotmányba beemelő Orbán-kormány feltűnően hallgat a TTIP-ről és a CETA-ról, miközben civil szervezetek tucatjai egyelőre hiába kérik nyílt levélben a kabinetet a CETA elutasítására.

Pedig Stephanie Roth szerint nem üres szólam az sem, hogy a TTIP és a CETA a demokratikus jogrendet is fenyegeti. Mindkét egyezmény tartalmazza ugyanis valamilyen formában a beruházó és az állam közötti vitarendezési eljárást. Ez a CETA elfogadása esetén azt jelenti, a kanadai cégek bármikor pert indíthatnak az európai államok ellen, ha azok az egészség vagy a környezet védelmében olyan szabályozást fogadnak el, amely hátrányosan érinti az ő tevékenységüket. – Az ügyek olyan befektetési bíróságok elé kerülnének, amelyek nem az európai vagy a nemzeti jogszabályok alapján döntenek, hanem vitarendezési fórumként működnek, így végül az nyer, akinek több pénze van jó ügyvédre, bíróra – magyarázta Stephanie Roth, aki saját tapasztalata alapján is be tud számolni a befektetési perek veszélyeiről. A romániai Mentsük meg Verespatakot mozgalom emblematikus figurájaként több mint egy évtizede kezdte meg küzdelmét a kanadai Gabriel Resources vállalat ellen, amely ciános technológiával akart aranyat bányászni Verespatakon. Nemrég úgy látszott, hogy a környezetvédők erőfeszítéseit siker koronázza, mert a román kormány „A” kategóriás nemzeti műemlékké nyilvánította a települést és környezetét, gyakorlatilag lehetetlenné téve a bányanyitást. Bukarest az UNESCO világörökségi listájára is felterjesztette Verespatakot. A kanadai beruházó azonban egy kétoldalú befektetési egyezmény alapján 4 milliárd dollár kártérítésre perelte a román kormányt, mert nem kapta meg az engedélyt. – Ha nyer, az adófizetők pénzéből kell majd állni a hatalmas összeget. Elképesztőnek tartom, hogy egy cég még pénzt is kapjon egy olyan tervezett beruházásért, amely rossz volt, és nem felelt meg sem az európai, sem a nemzeti törvényi előírásoknak – szögezte le Stephanie Roth. Hozzátette: egy ilyen per ma még kivételes jelenségnek számít, de ha a TTIP vagy a CETA életbe lép, akkor ez általánosan elterjedt gyakorlattá válik.

– A verespataki eset is jól mutatja, mi vár ránk a két átfogó szabadkereskedelmi egyezmény bármelyikének elfogadása esetén. Bár az utóbbi hetekben a német gazdasági miniszter, az osztrák kancellár és a francia elnök is arról beszélt, hogy a TTIP-tárgyalások lényegében kudarcot vallottak, korai volna még örülni. A színfalak mögötti egyezkedések ugyanis folytatódnak: Cecilia Malmström kereskedelempolitikáért felelős uniós biztos október elején találkozik amerikai partnerével New Yorkban – mondta a szakértő.