A Nébih honlapján működtetett szarvasmarha ENAR rendszerben pedig az állatokról nyilvántartott publikus adatok – a fogyasztók érdekében – bárki számára hozzáférhetők.
Fentiek kapcsán tett bejelentésünk nyomán az NAIH elnöke vizsgálatot indított, és kialakította állásfoglalását, amelyet megkaptunk. Az állásfoglalás sajnálatos módon jórészt a fent vázolt történtek és a jogszabályok ismertetéséből áll, amelyek végén jut Péterfalvi Attila arra a megállapításra, hogy a konkrét ügyben nem ismerhető meg az azonosítást lehetővé tévő adat. Vagyis az annyit emlegetett élelmiszerláncban nem kereshető vissza az eredet. A titkolódzás ez esetben érthetetlen, hacsak nem azt akarják eltitkolni, hogy a Kínába szállított marhahús nem magyar eredetű.
A húsmarhaágazat erősen exportorientált Magyarországon, piaci okok miatt leginkább a 300 kilogrammnál kisebb tömegű borjakat viszik ki. Ezekért időnként egymással versengenek a török, olasz, horvát, szlovén és görög vevők. Az exportigény annyi, hogy a magyar húsmarhatartók az igényeket nem is nagyon tudják teljesíteni. A hazai vágás legnagyobb részét a tejhasznú ágazatból kikerülő selejt tehenek teszik ki. Lapunk kereskedők körében végzett felméréséből is kiderült, hogy végesek a marhahús-szállítói kapacitások, sok esetben ezért szorulnak – főként dél-amerikai – importra.
Miközben a hazai marhahúsexport évi 95 ezer tonna, amúgy is erősen propagandagyanúsak azok a hírek, amelyek távol-keleti értékesítési sikerekről szólnak. A piaci szereplők korábban azt közölték lapunkkal, hogy öt olyan magyarországi vágóhíd is van, amely önállóan képes volna ellátni a hazai fogyasztói igényeket: Zalaszentivánon (Mikofami Kft.), Kalocsán (Kunság Élelmiszer-Kereskedelmi Kft.), Jászszentandráson (Ko-Bor Hús Kft.), Gyöngyösön (Tendon Kft.) és Hajdúnánáson (Lac-Hús Kft.).















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!