Előzetes felméréseink szerint a munkáltatók 70 százaléka annak ellenére is megtartja vagy akár emeli is az öngondoskodásra szánt béren kívüli juttatások mértékét, hogy az arra vonatkozó adóteher jövő januártól 34,51 százalékról 49,98 százalékra emelkedik – mondta lapunknak az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének (ÖPOSZ) elnöke. Kravalik Gábor ugyanakkor kifejtette, a nyugdíj- és egészségpénztárakkal szerződéses kapcsolatban álló foglalkoztatók akár 23 százaléka megszüntetheti ezt a fajta juttatást, mert nem tudja átvállalni a több mint 15 százalékpontos adónövekedést. A fennmaradó hét százalék nem nyilatkozott vagy nem adott értékelhető választ ez erre vonatkozó felmérésben.
Az ÖPOSZ azt is megkérdezte a munkaadóktól, ajánlanák-e a dolgozóknak, hogy a kafetéria százezer forintig készpénzben adható elemét részben öngondoskodásra fordítsák. A válaszadók 82 százaléka valamilyen formában nyitott lenne erre, ezen belül 35 százalék mindenképpen javasolná nekik. Nem foglalkozik a kérdéssel hét százalékuk, mert a munkavállalókra bízzák a felhasználás módját, közel 10 százalékuk pedig nem is tervezi a készpénz-kafetéria bevezetését. A pénztárszövetség afelől is érdeklődött, mely juttatási formát tartják a cégek a leghatékonyabbnak. Természetesen az első helyre a bér került, mint legfőbb ösztönző, a második legnépszerűbb a készpénzes kafetéria mellett gyakorlatilag holtversenyben az önkéntes pénztári befizetés volt, csak utánuk következett a Széchenyi-pihenőkártya. Vagyis a megkérdezett 250 munkaadó arra jutott, hogy a nyugdíj- és egészségpénztári befizetéssel jobban motiválja dolgozóit, mintha a Szép-kártya három eltérő felhasználási körű alszámlájára: szállásra, vendéglátásra vagy szabadidőre utalna pénzt.
– A lakosság 48 százalékának van valamilyen tetszőleges nyugdíjcélú tartaléka, ugyanakkor 24 százaléknak kimondottan nyugdíjpénztári megtakarítása van – idézett lapunknak Kravalik Gábor a szövetséggel együttműködő NRC Kutatócentrum friss felméréséből, hozzátéve, hogy a szabadon értelmezett nyugdíjcélú megtakarítás aránya néhány százalékos csökkenést mutat a tavalyi kutatáshoz képest, a nyugdíjpénztári pedig hasonló mértékű növekedést. Utóbbi annak tudható be az ÖPOSZ elnöke szerint, hogy egyre többen ismerik fel, a nyugdíjpénztárak hatékony megtakarítási formát nyújtanak, tavaly például infláció feletti 4-5 százalékos hozamot produkáltak, az egyéni befizetések után igényelhető 20 százalékos adójóváírás lehetőségéről nem is beszélve.
A szövetséghez tartozó önkéntes nyugdíjpénztáraknál az idei év második negyedében az egyéni befizetések 11,5 százalékkal, a munkáltatói befizetések pedig 5,8 százalékkal nőttek. Így az érintett nyugdíjpénztárak összvagyona az április–júniusi időszak végén 1095 milliárd forint volt, ami négyszázalékos növekedést jelent éves összevetésben. Az említett pénztáraknak félévkor 1,06 millió tagjuk volt, így az egy főre jutó átlagos vagyon 1,32 millió forintra nőtt. A második negyedév során az egészségpénztáraknál 16,5 százalékkal nőttek az egyéni befizetések. Az ÖPOSZ elnöke kiemelte, az emberek minél korábban kezdenek el megtakarítani, annál kisebb összeggel lehet elérni azt a célt, amelyet nyugdíjvárományként meghatároznak maguknak időskorukra.
Kravalik Gábor elismerte a nyugdíjpénztári megtakarítás kafetéria-rendszeren belüli szerepével kapcsolatban, hogy egy hosszú távú megtakarítási forma nem lehetett igazán versenyképes termék az azonnal elkölthető pénzhelyettesítő juttatásokkal szemben, mint az étkezési utalvány vagy a BKV-bérlet. Ettől függetlenül valamilyen módon támogatni kell: akár járuléktámogatással a munkáltatói tagdíjátvállalás útján vagy kedvezőbb adósáv létrehozásával. A pénztárszövetség elnöke szerint az sem elhanyagolható szempont, hogy a nyugdíjpénztárak jelentős mértékben finanszírozzák a magyar államot.
