Ha minden marad a régiben, nem lesz min aludnunk

Óriási a hiány bútortervezőből, kárpitosból és asztalosból is. Nincs, aki megcsinálja a franciaágyat.

Wilheim Gábor Magyarország vezető bútorgyártójának ügyvezető igazgatója és a szövetség elnöke szerint nemcsak asztalosból van kevés, de cége kárpitosból és varróból is hiányt szenved. A Kanizsa Trend Kft. vezetője abban látná a megoldást, ha a duális képzés kapcsán a kormány több pénzt és energiát fordítana a cégeken belüli képzőműhelyek felépítésére. Habár a faipari vállalatok felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, forrás híján azonban falakba ütköznek.

Babanecz Csaba is a tanműhelyekben látja a vállalkozások munkaerő-problémájára a megoldást. A BKSZC-Kaesz Gyula Faipari Szakközépiskola és Szakiskola gyakorlati oktatás vezetőjének tapasztalatai szerint főleg a nyugat-magyarországi cégek szenvednek a szakemberhiánytól, mivel a végzett diákok Ausztria felé kacsintgatnak. Véleménye szerint, ha a cégeknek lehetőségük lenne a vállalkozáson belül kinevelni és oktatni a diákokat, akkor sikeresen maguknál tarthatnák a munkaerőt.

A szakiskolában egyébként öt új faipari osztály indult, és szó sincs arról, hogy ne lenne érdeklődés a szakma iránt. Babanecz úgy látja, annak ellenére, hogy az asztalos hiányszakma ma Magyarországon, a képzés kitermeli a megfelelő létszámú munkaerőt, a helyeket azonban nem töltik be. A probléma a végzett diákok körében abból adódik, hogy a tapasztalatok szerint felük leérettségizik vagy technikusi képesítést szerez, ám akik nem tanulnak tovább, azoknak a harmaduk egy-két év itthoni munka után, külföldön keres állást. A cégek általában jó bérezéssel kecsegtetik a fiatalokat, ám egyes vélemények szerint képzettségükhöz képest eggyel lejjebb lépnek a feladatkörben. A leérettségizettek nagy része pedig egyetemen tanul tovább. Habár óriási a kereslet a faipari mérnökökre, kevesen vannak az országban.

Ám a legfőbb problémát igazán az jelenti, hogy az a generáció, amelyik szakiskolába menne, egészen más világban él – értékeli a helyzetet Wilheim Gábor. A fiatalok ugyanis nem kaptak példát azzal kapcsolatban, hogy kétkezi munkából éljenek meg. Nem hajlandóak ugyanis beállni egy olyan nagyvállalati struktúrába, ahol megmondják nekik, mit kell csinálniuk, hogyan kell dolgozniuk. A fiatal generációnak nem áll szándékában kétkezi munkából megélni. És ez nem csak a bútoriparra igaz – vont mérleget a szakember.