Egy, neve említésének mellőzését kérő ágazati szakértő lapunknak elmondta, egy köztulajdonban lévő mobilszolgáltatónak akár még értelme is lehet, túl azon, hogy újabb állami kifizetőhely jönne létre. Hiszen a különböző hivatalok, önkormányzatok, államigazgatási szervek és hatóságok a piacról vásárolják a távközlési szolgáltatást, évente sok milliárd forintért. Mint megjegyezte, az európai piacon nem volna egyedülálló a távközlésben való állami szerepvállalás, hiszen a Telenor többségi tulajdonosa a norvég állam. Hasonló a helyzet a Magyar Telekom anyacégével, a Deutsche Telekommal is, amiben a német állam az egyik fő tulajdonos.
A térségben működő vállalatok eladásának az lehet az oka, hogy csoportszinten nem túl jelentős a négy ország: a Telenor 176 millió előfizetéséből hazánkban és a Balkánon 9,6 millió van, ez a teljes előfizetői bázis 5,5 százaléka (Magyarországon 3,1, Bulgáriában 3,2, Szerbiában és Montenegróban pedig 3,3 millió előfizetője van a társaságnak). Mind a négy államban jelentősen csökkent az előfizetések száma az elmúlt években, a legfrissebb adatok szerint 2015 elejéhez képest Magyarországon 147 ezer, Bulgáriában 581 ezer, Szerbiában és Montenegróban pedig 229 ezer előfizetést veszített a Telenor. A Portfólió úgy becsüli, a cég magyarországi részének ára valahol 235 milliárd és 325 milliárd forint között lehet. A teljes csomagról szóló óvatos becslések kétmilliárd euró, azaz bő 600 milliárd forint körüli összegről szólnak. Ha a Konzum – esetleg az állam – volna mind a négy Telenor-leány tulajdonosa, az hasonló befolyást jelentene a távközlési piacon, mint amilyen szerepet a Mol játszik a közép-európai olajiparban.
