Albánia legősibb városainak bejárása, csodálatos természeti kincsek felkutatása, római kori településmaradványainak felfedezése és pár nap semmittevés a tengerparton – ennyi minden beleférhet hat napba, és mindehhez csak másfél órányi repülőutat kell megtenni. Érdemes persze autót is bérelni, mert bár Albánia tömegközlekedéssel is bejárható, a némileg kiszámíthatatlan menetrend és a hosszú menetidők alaposan behatárolták volna a látnivalók sorát.
Az albán fővárosba heti háromszor indít járatot az egyik nagy fapados légitársaság, ha időben megvesszük, még nyáron is meglehetősen pénztárcabarát az oda-vissza jegy. Autóbérlésről is érdemes előre gondoskodni, mi kellő rutin hiányában egyszerű személyautót kölcsönöztünk, azonban ha sokfelé barangolnánk az országban, a sok hegy miatt négykerék-meghajtásút ajánlatos bérbe venni. Nagy segítség, ha előre letöltjük a Google Maps térképeit, azokat így offline módban is lehet használni. A közhiedelemmel ellentétben az albánok nem vezetnek agresszív őrültek módjára, sőt a legtöbbször nagyon kedvesek és előzékenyek voltak – ez egyébként a legtöbb szállás- és vendéglátóhelyen is így volt.
Mindössze egyetlen szállást foglaltunk le előre, amúgy maradt az improvizáció, és egyetlen esetben sem volt okunk panaszra, viszonylag könnyen találtunk jó szállásokat – ez például Horvátországban az évnek ebben a szakaszában szinte elképzelhetetlen.
A fővárosból nagyjából két és fél órás vezetés után érkeztünk Beratba, amely Albánia egyik legősibb települése. Az ország déli részén fekvő városka környéke már a bronzkorban is lakott volt, a Kr. e. VII. században letelepedtek itt az illírek, később a Római, majd a Bizánci Birodalom része lett, de tartozott a bolgár birodalom fennhatósága alá is, azután jött a több mint fél évezredes török uralom. Berat XX. századi történelme is meglehetősen zaklatott volt, de szerencsére a várhegy mészköves oldalába épült, fehérre meszelt, sokablakos házak megúszták a kommunizmus városrombolásait, és az „ezerablakos város” ma egyre népszerűbb a turisták körében.