Apáti Ferenc ismertette, hogy az időjárás kedvezett a gazdáknak és a betakarítás is zavartalan volt, a minőséget jónak ítélte. Kiemelte, hogy a dióburok-fúrólégy éppen azon ültetvények termését károsította, csak a Dunántúlon, ahonnan a dióbél jelentős része származik. Ez vezetett a dióbél kínálat csökkenéshez, a fogyasztói árak növekedéséhez.
A szárítatlan héjas dió nettó termelői ára az idén kilogrammonként 450 forint körül van, 10-12 százalékkal haladja meg az előző évi árakat. A dióbél termelői árai az elmúlt években átlagosan kilogrammonként 1500-2000 forint között mozogtak, a fogyasztói ár pedig minőségtől függően kilogrammonként bruttó 2500-4000 forint között alakult.
A dióbél piaca érdemben novemberben indul, az árakat pedig az import mennyisége és ára befolyásolja majd. Míg a héjas dió importja csekély mennyiségű, addig a dióbél import évente 1000-1500 tonna között mozog, elsősorban a román és az ukrán piacról – tette hozzá.
Beszámolt arról is, hogy a magyarországi termőterület folyamatosan nő: míg 10 évvel ezelőtt alig haladta meg a 3 ezer hektárt, addig jelenleg 7100 hektáron termesztenek diót, ebből a termőkorú ültetvények területe mintegy ötezer hektár. Az előállított dió termelési értéke évente 4-6 milliárd forintot tesz ki.
A magyar dió úgynevezett réspiaci és prémiumkategóriás terméknek számít az európai piacon, ahová jóval a fő európai termesztő Franciaország és az olcsó import kaliforniai dió megjelenése előtt kerül. Magyarország évente 1500-2700 tonna száraz héjas diót exportál 1,3-2,5 milliárd forint értékben, míg a dióbél exportból, ami 1500-2000 tonna 2,5-3,5 milliárd forint származik. Fő export célországok közé Nagy-Britannia, Németország, Ausztria és Svájc sorolható.
