Kivédték a gazdák a vírusokat, nőtt az agrárium stratégiai szerepe

Komoly kiesést okozott a koronavírus-járvány a magyar mezőgazdaságban, ugyanakkor rámutatott a hazai agrárium ütésállóságára és a hazai termékek fontosságára. Érdemben nőtt a helyi piacok forgalma, végérvényesen teret nyert az online kereskedelem. A járvány ellenére megmaradt a beruházási igény, egyre látványosabbá téve a vidék fejlődését – hangsúlyozta Nagy István a lapunknak adott interjúban. Az agrárminiszter 2021 feladatai közül kiemelte az agráröröklés szabályozását, a generációváltás korlátainak lebontását. A fiatalok számára pedig egyre több drón, műholdvezérelt, GPS-alapú eszköz vagy szinte önműködő állattartó telep teheti izgalmassá a mezőgazdaságot.

Nagy István: Agrárbéke van, a baloldal ezért rángatná bele politikai küzdelmekbe a gazdatársadalmat Fotó: Teknős Miklós

– Hogyan tudtak alkalmazkodni a termelők a helyi termékek iránt hirtelen megugró kereslethez?

– Az Agrárminisztérium a lehető leg­gyorsabban lépett. A legkisebb termelőknek összesen három és fél milliárd forintot adtunk fejlesztésekre, már most tízmilliárd forint igényt nyújtottak be. Támogatásukat a továbbiakban is szeretnénk folytatni. A termelők a keretből a helyi termékek előállításához szükséges eszközökre is igényelhettek támogatást. Ilyen például a húsdaráló, a befőzéshez vagy az állati termékek előállításához szükséges eszközök. Az önkormányzatoknak a helyi piacok fejlesztésére nyújtunk támogatást.

– Összességében a mezőgazdaságban is súlyos károkat okozott a pandémia, de ennek ellentmond a nagy beruházási igény. A visszaesés és a fejlesztés ebben a helyzetben megfér egymás mellett?

– Igen. Egyfelől a járvány kezelését célzó alapból segítenünk kellett a turizmus és a vendéglátás leállásával járó komoly visszaesést. Gondoljunk például a baromfiágazatra vagy az elsősorban a turisták körében értékesített kézművessörökre. Másfelől a beruházások támogatására óriási összeget bocsátottunk a gazdálkodók rendelkezésére. Állattartó telepek korszerűsítésére ötvenmilliárd, a kertészetek beruházásaira harmincmilliárd, öntözésfejlesztésre pedig húszmilliárd forintos keretösszeggel hirdettünk pályázatot. Óriási a túljelentkezés, kiemelten az állattartók korszerűsítenének. Dolgozunk azon, hogy elegendő forrást csoportosítsunk át az igények kielégítésére, mivel a beruházásoknak stratégiai jelentőségük van.

– Jövőre mi vár a gazdatársadalomra a járvány következményein kívül?

– Egyre több beruházás készül el, egyre látványosabbá téve a magyar mezőgazdaság fejlődését. A több évtizede húzódó, szinte az összes családot érintő osztatlan közös tulajdon felszámolásához vagy az öntözhető területek növeléséhez szükséges szabályozást idén elfogadtuk, jövőre ezek gyakorlati megvalósítása kezdődik. Az egyik legfontosabb változás, hogy az őstermelők és a családi gazdaságok működését új szabályozás váltja. Januártól rendkívül kedvező adózás lép életbe, gyakorlatilag évi legfeljebb 150 ezer forintból szinte valamennyi termelő minden személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségét teljesíteni tudja. Az egyedülállóan kedvező működés azért is fontos, mert a mezőgazdaság egyben életforma is. Ahogyan már példaként említettem, az állatokat mindig el kell látni, beleértve az ünnepeket vagy a járvány miatti korlátozások időszakát.

Nagy István: Agrárbéke van, a baloldal ezért rángatná bele politikai küzdelmekbe a gazdatársadalmat
Fotó: Teknős Miklós

– Nagyobb hangsúlyt kap a mezőgazdaság mint lehetőség azoknak, akik a vidéki életet választják?

– Legalább annyira fontos szempont ez, mint az adminisztrációs terhek csökkentése vagy a kedvező adózási feltételek. Az Agrárminisztérium legfontosabb feladata jövőre a generációváltás segítése. Meg kell teremtenünk az agráröröklés szabályozásának, vagyis a gazdaság családon belüli átadásának a lehetőségét, szabályozott keretet kell teremtenünk.

– Erre most nincs lehetőség?

– Ez nagyon keserves folyamat, óriási gondot jelent, komoly akadálya a generációváltásnak. Ha egy édesapa befejezné a gazdálkodást vagy nyugdíjba menne, nem teheti meg azt, hogy átadja a fiának, közeli hozzátartozójának a családi gazdaság irányítását, mert ebben az esetben mindent kockára tenne.

– Miért?

– A végeláthatatlan adminisztrációs feladatok jelentik az egyik legnagyobb nehézséget, ezek közé tartozik átírni az eszközöket és a pályázatokat, átadni a támogatási jogosultságokat az utódnak. A másik fő akadály maga a földforgalmi szabályozás, amelynek jelenlegi rendelkezései nem teszik lehetővé, hogy a gazdaság működéséhez szükséges, másoktól bérelt földterületeket a családon belül átruházzák, és egy szomszéd gazda, aki az előhaszonbérleti sorrendben előrébb áll, elviheti azt a földet a gyerekek és a gazdaság elől. Azt a földet is, amelyet akár a rendszerváltás óta művel a család, és amelyre építve esetleg feldolgozót létesítettek vagy állattenyésztést is folytatnak. Ez azt jelenti, ha a fiatalabb generációnak szeretné a gazdálkodó átadni az élete során felépített gazdaságot, a jelenlegi környezetben nincs rá garancia, hogy nem veszít el mindent. Ma csak a végrendelkezés jelenti az egyetlen érdemi eszközt a gazdaságátadáshoz, de mondanom sem kell, ez milyen abszurd és életszerűtlen. Meg kell tehát teremteni a gazdaság zökkenőmentes átadásának jogi lehetőségét. A gyakorlathoz igazított, életszerű szabályozást szeretnénk.

– Ez lenne a gyógyír arra, hogy több fiatalból váljon gazda?

– Sajnos a jog önmagában nem oldja meg a generációváltást. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, mivel a fiatalok az elmúlt évtizedekben sajnos nem a sikertörténeteket, hanem leginkább a panaszt hallhatták gazdálkodó szüleiktől a rendszerváltást követően. Ezért teljes szemléletváltásra van szükség.

– Mivel tehető mégis vonzóvá a mezőgazdaság a fiatalok számára?

– Az agráriumban óriási, látványos és gyors technológiai váltás zajlik. Be kell mutatni az új generációknak, hogy az agrárium ma már arról szól, hogyan lehet a legmodernebb eszközök segítségével precíziósan, környezetkímélően, egyre kevesebb fizikai munkavégzéssel, de jövedelmezően gazdálkodni. Néhány éven belül a legtöbb gazdánál már jelen lesznek azok a gépek, eszközök, amelyek GPS-koordináták alapján helyspecifikus beavatkozásokra képesek, és így lényegesen kevesebb vegyszer, műtrágya és gázolaj felhasználására lesz szükség egy gazdaság eredményes működtetéséhez. Ma már nem az omladozó vakolatú istállókat kell tisztán tartaniuk a gazdáknak. A fiatalok számára az agrárdigitalizáció teheti leginkább izgalmassá a területet, beleértve a műholdvezérelt drónokat, a robotokat vagy az okostelefon segítségével ellenőrizhető állattartó telepeket.

– Korábban élesen bírálta Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnökének klímaterveit, mivel ezek végrehajtása ellehetetlenítené a gazdákat. Mi várható a technológiai váltást is jelentősen befolyásoló európai agrárpolitikában?

– Timmermans úgy gondolja, hogy mindenféle jogalap nélkül felrúghatja a tanácsi és az európai parlamenti döntéseket. Elfogadhatatlannak tartom, hogy politikai célból feszültséget keltsen a gazdatársadalom és azok között, akik érzékenyebbek az éghajlati témákra. A gazdák a legnagyobb partnerek a teremtett világ megőrzésében, őket elsőként és közvetlenül érintik a klímaváltozás okozta kihívások. Az agrárminiszterek tanácsa és az Európai Parlament már döntött a mezőgazdaság klímavédelmi hozzájárulásának eszközeiről, az új elemeket 2023-tól kell beépíteni a tagállami agrárpolitikába. Az elfogadott közös agrárpolitika magasabb környezeti vállalásokat tartalmaz, de nem veszi el a lehetőséget a versenyképesség növelésétől.

– A német sajtóban is támadták hazánkat. A cikk idézi a Gyurcsány-párt új agrárszakértőjét is. Ez már a 2022-es választás előszele?

– Ez egyértelmű. Látható a baloldal célja, hogy belerántsa a termelőket azokba a politikai küzdelmekbe, amelyek eddig elkerülték a gazdatársadalmat, köszönhetően annak, hogy 2010 után sikerült megteremteni az agrárbékét Magyarországon. Az elmúlt tíz évben 65 százalékkal nőtt a mezőgazdaság teljesítménye. Ez sajnos nem érdeke minden szereplőnek, ezért hamis híresztelésekkel, rosszindulatú, alaptalan vádakkal támadnak.

– Még gondot okoz, hogy alacsony a feldolgozott termékek aránya az alapanyag-előállításhoz képest. Ezen 2010 óta miért nem sikerült változtatni?

– Az eredendő bűnt a rendszerváltás után követték el azok, akik privatizálták, külföldiek kezébe adták az élelmiszeripart, bezárták az üzemeket. A termékeket külföldön gyártották, míg a hazai gazdálkodók az alapanyagok előállítására kényszerültek. A következő óriási bűnt a szocialista kormányok követték el az uniós csatlakozás után azzal, hogy a támogatásokat nem a gazdaság fejlesztésére fordították. A lengyelek másképp tettek. Kiépítették a regionális tároló- és feldolgozókapacitásokat, ezzel végérvényesen Európa egyik legnagyobb szereplőivé váltak. Ezt a hátrányt nagyon nehéz ledolgozni, de jó úton járunk, hiszen csak az elmúlt öt évben közel ötödével sikerült növelni az élelmiszeripari termelésünket, az ágazat beruházásait pedig negyven százalékkal.

– Egyre többen látják, a járvány előtti időkhöz képest merőben új világ jön. Ez az agráriumra is igaz?

– Ez világosan látható. Hatalmas lehetőség van az online kereskedelemben. Erősíteni kell azokat a platformokat, amelyek közvetlenül elérhetővé teszik a termelők áruját a vásárlóknak. Ezért támogatjuk a digitalizációs programunkban a digitális termelői piac fejlesztését. El kell jutnunk odáig, hogy megvehető legyen a világhálón a kiskertben termesztett sárgarépa vagy az abból készült helyi termék. Erősödik a fogyasztói tudatosság, és míg korábban az import termék volt a menő, addig mára a helyben előállított termékeket, a piacokon beszerezhető élelmiszert, kézművesárukat becsüljük meg jobban.