Egy fenntartható magyar felzárkózáshoz biztos gazdaságelméleti alapok kellenek, miközben a korábbi alapok megváltoztak. A korábbi közgazdasági elméletek már nem érvényesek, helyükre egy új, most formálódó elmélet lép. Ez a hosszú távú, fenntartható közgazdaság elmélete – vetette fel a növekedés.hu portálon hétfőn megjelent legújabb írásában Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke.
Egy logikai vázlat stílusában írt értekezésének most közölt első részében a jegybankelnök tizennyolc összefüggést tár fel, amelyek – megfogalmazása szerint – egy új gondolati forradalmat tartalmaznak, a második részben pedig az új közgazdaságot veszi majd célba szintén 18 pontban.
Az anyagi gazdagság alapja egy szellemi forrás, a tudás – bocsátja előre a szerző, és az első hat pontban ezt járja körül, megállapítva egyebek közt, hogy átadásával a tudás exponenciálisan bővül és a tehetség és kreativitás döntő erőforrássá válik. Az áttörést a tudás megosztásának új technológiája hozta – teszi hozzá, és arra a következtetésre jut, hogy az exponenciálisan bővülő tudás általános bőséget teremt, ami egy ponton természeti és társadalmi korlátokba ütközik, és az emberiség elérkezett ehhez a ponthoz.
Arról is ír, hogy a fenntarthatósági fordulat gondolati forradalommal indul, a gondolati forradalom pedig két alapelvre épül: a fenntarthatóságra és az életelvre. „A fenntarthatóság elve az egyensúlyi növekedés elve, képlete az E+N. Az életelv elfogadja, hogy minden gazdasági és társadalmi szerveződés élő, ezért működése a »legnagyobb hatás« elvét követi, az élettelen világ »legkisebb hatás« elvével szemben. A továbbiakban Matolcsy György kifejti egyebek mellett, hogy az új közgazdaság a közérdek – tehát a fenntarthatóság és az élet megbecsülése – elsőbbségére épül.
Fotó: MNB
A hozzáférés esélye a tulajdon elé lép – tér át a következő területre a szerző, és arról ír, hogy ma már a tehetség és a kreativitás a szűk keresztmetszet, így minden egyén, család és közösség számára a tulajdonnál fontosabbá válik az élet alapvető javaihoz való hozzáférés, ami nem más, mint az emberiség közös tudása és a tudás bővítését lehetővé tevő eszközök – ezekhez hozzáférve érvényesül a tehetség és a kreativitás. Majd kitér arra, hogy a fenntarthatóság gondolati forradalma kettős módon is épít a növekvő hozadék elvére. Egyrészt a közérdek mentén tereli a kutatásokat és a beruházásokat a fenntartható technológiai áttörések felé. Másfelől számol azzal, hogy a növekvő hozadék magasabb kockázatokat hoz, különösen a természet/ember és az egyén/közösség kapcsolatok terén. Mindkét módszer erősíti a fenntarthatósági gondolatot, majd a fordulatot – teszi hozzá.
