Nagy elánnal szajkózza a baloldal, hogy az Orbán-kormány tönkretette az országot, hatalmas a szegénység. Gyurcsány Ferenc és szövetségesei mindent megígérnek, csak szavazzon rájuk a választópolgárok többsége. Az előválasztáson megbukott Karácsony Gergely 99 Mozgalma is azt hirdeti, hogy Magyarországon csak a kiváltságosok egy százaléka jár jól. A valóság azonban előbb-utóbb szembejön, és berúgja az ajtót. Egyetlenegy adat sem támasztja alá ugyanis a fent említett állításokat.
Kiváló példa erre a Századvég elemzése, amely tényszerűen mutatja be, hogyan lett az ország 2010 után sereghajtóból éllovas.
Az összeállításban a következőkre hívták fel a figyelmet: a gazdaságpolitika sikerességének egyik legjobb mérőszáma a háztartások egy főre eső, elkölthető reáljövedelmének alakulása. Azaz ha egy ország növelni tudja ezt a mutatót, az azt jelenti, hogy lakosai jobban élnek. A csökkenő mutatók pedig a romló életszínvonal egyértelmű jelei.
Kimutatható, hogy a 2007 és 2010 közötti baloldali kormányzás idején nyolc százalékot csökkent Magyarországon a háztartások egy főre eső jövedelmének reálértéke. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) statisztikái szerint egész Európában a legrosszabb eredményt tudtuk akkor felmutatni. A Századvég kimutatta, hogy a 2010 utáni jobboldali kormányok idején ezzel szemben a magyar háztartások jövedelmeinek reálértéke növekedett a legnagyobb mértékben. A 45 százalékos bővülés közel duplája volt a – harmadik legjobb mutatót produkáló – Cseh Köztársaságban mért emelkedésnek.
A statisztikák szerint így kijelenthető:
amíg a baloldali kormányok gazdaságpolitikája kifejezetten negatívan érintette a hazai lakosságot, addig a jobboldali kormányok gazdaságpolitikája elősegítette hazánk lakosainak gyarapodását.
És pontosan erről szól a jövő évi választások tétje. Folytatódik-e a gyarapodás, vagy a kormányzásban megy tovább a baloldali pártok közötti marakodás. Az a cirkusz, ami most látható a baloldal előválasztási show-műsorában.
Ha a 2010 előtti időszakot a múlt évvel vetjük össze, akkor is beszédesek a számok. A teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 2020-ban 403 600, míg 2010-ben 202 600 forint volt. A minimálbér összege 2010. január 1-jén 73 500 forintra rúgott, míg 2020. január 1-jén 161 ezer forintot tett ki. A szakmunkás-bérminimum az előbbi időpontban 89 500, az utóbbiban 210 600 forint volt. Jövőre ráadásul a minimálbér eléri a kétszázezer forintot. Orbán Viktor kormányfő pedig már azt is bejelentette, hogy 2022-ben 21 százalékkal emelkedik az ápolónők, húsz százalékkal a bölcsődei, a szociális és a kulturális dolgozók bére.
Korábban a Magyar Nemzet arra is felhívta a figyelmet, hogy a lakosság életszínvonalának alakulásáról a szegénységnek vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitettek arányából is képet kaphatunk. Ez az arány 2010-ben 31,5 százalék volt, míg 2019-ben (ez a legfrissebb adat) 17,7 százalékot ért el. A Központi Statisztikai Hivatal külön méri a súlyos anyagi deprivációban élők arányát is. Ide azok tartoznak, akikre a következő kilenc problémából legalább négy jellemző: hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralékuk van; nem megfelelő az ingatlan fűtése; nincs kellő fedezet a váratlan kiadásokra; kétnaponta nem kerül hús, hal vagy ezekkel egyenértékű tápanyag az asztalra; nem jut pénz évente egyhetes üdülésre; anyagi okok miatt nem rendelkeznek autóval; nincs mosógép a háztartásban; nincs színes televízió az otthonban; nem rendelkeznek telefonnal. Akikre ez a mutató érvényes, azok aránya 2010-ben 23,4 százalék volt, ami 2019-re nyolc százalékra csökkent.
Borítókép: MTVA/Faludi Imre
