Most külső ok gerjeszti az inflációt

A novemberi inflációs adat igen magas lett, az idei, várhatóan öt százalék körüli éves érték azonban évtizedekig csak álom volt. Összeállításunkban felidézzük, hogy alakult az áremelkedés az elmúlt évtizedekben Magyarországon.

Benzin Illusztráció 20211111 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Közzétette tegnap a novemberi, éves szinten 7,4 százalékos inflációs adatot a Központi Statisztikai Hivatal. Önmagában ez a szám ijesztően hat, hisz egyrészt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) inflációs célja három százalék, másrészt ilyen magas adatra csak a ­2008-as válság előtt volt példa. Ugyanakkor ez csak egy hónap adata, az éves szám várhatóan öt százalék körül alakul.

A jegybank jövőre is öt százalék körüli szintet vár, majd 2023-ban vélhetően visszatér a drágulási ütem az MNB által optimálisnak tartott szintre.

Az ötszázalékos éves mérték az elmúlt évtized adataihoz képest magas, ugyanakkor korábban ennél sokkal magasabb értékek is jellemzőek voltak a rendszerváltozással járó gazdasági átalakulásnak tulajdoníthatóan. A mostani, a korábbiaknál sokkal kisebb kiugrás hátterében ugyanakkor külső, nem a gazdaságpolitikához köthető ok, hanem a világjárvány áll.

A legtöbb esetben magas infláció akkor szokott egy országban jelentkezni, ha felbomlik a makrogazdasági egyensúly, többnyire az állam túlköltekezése miatt, ami rendszerint ikerdeficittel jár, vagyis azzal, hogy a költségvetés és a fizetési mérleg egyaránt hiányos. Erre korábban nálunk is volt példa, most Törökország a tankönyvi eset, aminek számunkra is látványos eleme a líra zuhanórepülése.

Az inflációt ugyanakkor kiválthatják olyan külső hatások is, amelyeket a gazdaságpolitika még a legnagyobb gondosság mellett sem tud rövid távon kiküszöbölni. Ilyen volt a 70-es években az olajárrobbanás, amikor sokkal nagyobb volt az olajfüggőség, mint ma, de most ugyanilyen hatás a járvány okozta leállások után a világgazdaság újraindulása, amely nem egyenletes, ezért átmenetileg felborul elsősorban a nyersanyagok és energiahordozók keresletének és kínálatának egyensúlya.

Nézzük ezek után, milyen inflációs folyamatok zajlottak a magyar gazdaságban az elmúlt évtizedekben. A 60-as években érdekes módon gyakorlatilag nem volt infláció, ami annak köszönhető, hogy a szocialista gazdaságban kötött árak voltak, de ebben az időszakban a világgazdaságban fellendülés zajlott, ami lehetővé tette, hogy nálunk is fennmaradjon az árstabilitás.

A 70-es évek elején a folyamatok változni kezdtek, különösen az olajárrobbanás hatására. Nálunk először a hatás tompább volt, mivel a szovjet olaj ára eleinte nem követte a világpiacot, így először csak négy-öt százalékra emelkedett az infláció, míg a piacgazdaságban ennél lényegesen gyorsabb volt a pénzromlás (ebből is látszik, hogy a jelenlegi helyzet kevésbé drámai, mint az akkori volt).

A 80-as években aztán már változott a helyzet: a piaci árak egyre inkább éreztették hatásukat, a magyar gazdaság pedig nem tudott úgy alkalmazkodni a körülményekhez, mint a piacgazdaságok, és a kötött árakat sem lehetett alacsonyan tartani, mert áruhiány keletkezett volna. Az eredmény kevéssel tíz százalék alatti infláció lett, azonban amikor megkezdődött a piac­gazdaságra való átállás (még a politikai rendszerváltozás előtt), 1988-ban már 15 százalékra ugrott a szint.

A rendszerváltozás aztán inflációs sokkot okozott. Az árak elszabadulása a keleti blokk többi országban sokkal nagyobb volt, mint nálunk, csak Csehország és Szlovákia úszta meg alacsonyabb inflációval az időszakot, mint hazánk.

Nálunk azonban a 35 százalékon tetőző pénzromlást egy második csúcs is követte, ugyanis a hibás gazdaságpolitika komolyabb kiigazításhoz, sokkterápiához vezetett, ami Bokros-csomag néven híresült el. Ez 1995-ben újra harminc százalék közelébe repítette a pénzromlást, amely aztán fenntarthatóan csökkenni kezdett, és az ezredfordulón lett sok év után újra egy számjegyű. Még bő tíz évig azonban a mai jegybanki cél fölött volt, ami ugyancsak a gazdaságpolitika ingadozásának volt köszönhető, majd 2014-ben hirtelen megtörtént az elképzelhetetlen: negatív infláció alakult ki.

Ez a folyamat az egész fejlett világban jelentkezett, így a monetáris politikának emberemlékezet óta először arra kellett fókuszálnia, hogy feltornássza az inflációt a jegybanki célra. Ez 2017–18-ra meg is valósult, nagyjából a megfelelő szinten volt az áremelkedés, egészen a mostani, a járvány okozta emelkedés ­megjelenéséig. Az MNB viszonylag gyorsan reagált a folyamatra: más jegybankoknál előbb kezdte meg a monetáris szigorítást, így jó esély van arra, hogy rövidesen tetőzik, majd csökkenő pályára áll az áremelkedési ütem.

Borítókép: Illusztráció. (Fotó: Bach Máté)