Közzétette tegnap a novemberi, éves szinten 7,4 százalékos inflációs adatot a Központi Statisztikai Hivatal. Önmagában ez a szám ijesztően hat, hisz egyrészt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) inflációs célja három százalék, másrészt ilyen magas adatra csak a 2008-as válság előtt volt példa. Ugyanakkor ez csak egy hónap adata, az éves szám várhatóan öt százalék körül alakul.
A jegybank jövőre is öt százalék körüli szintet vár, majd 2023-ban vélhetően visszatér a drágulási ütem az MNB által optimálisnak tartott szintre.
Az ötszázalékos éves mérték az elmúlt évtized adataihoz képest magas, ugyanakkor korábban ennél sokkal magasabb értékek is jellemzőek voltak a rendszerváltozással járó gazdasági átalakulásnak tulajdoníthatóan. A mostani, a korábbiaknál sokkal kisebb kiugrás hátterében ugyanakkor külső, nem a gazdaságpolitikához köthető ok, hanem a világjárvány áll.
A legtöbb esetben magas infláció akkor szokott egy országban jelentkezni, ha felbomlik a makrogazdasági egyensúly, többnyire az állam túlköltekezése miatt, ami rendszerint ikerdeficittel jár, vagyis azzal, hogy a költségvetés és a fizetési mérleg egyaránt hiányos. Erre korábban nálunk is volt példa, most Törökország a tankönyvi eset, aminek számunkra is látványos eleme a líra zuhanórepülése.
Az inflációt ugyanakkor kiválthatják olyan külső hatások is, amelyeket a gazdaságpolitika még a legnagyobb gondosság mellett sem tud rövid távon kiküszöbölni. Ilyen volt a 70-es években az olajárrobbanás, amikor sokkal nagyobb volt az olajfüggőség, mint ma, de most ugyanilyen hatás a járvány okozta leállások után a világgazdaság újraindulása, amely nem egyenletes, ezért átmenetileg felborul elsősorban a nyersanyagok és energiahordozók keresletének és kínálatának egyensúlya.
Nézzük ezek után, milyen inflációs folyamatok zajlottak a magyar gazdaságban az elmúlt évtizedekben. A 60-as években érdekes módon gyakorlatilag nem volt infláció, ami annak köszönhető, hogy a szocialista gazdaságban kötött árak voltak, de ebben az időszakban a világgazdaságban fellendülés zajlott, ami lehetővé tette, hogy nálunk is fennmaradjon az árstabilitás.
A 70-es évek elején a folyamatok változni kezdtek, különösen az olajárrobbanás hatására. Nálunk először a hatás tompább volt, mivel a szovjet olaj ára eleinte nem követte a világpiacot, így először csak négy-öt százalékra emelkedett az infláció, míg a piacgazdaságban ennél lényegesen gyorsabb volt a pénzromlás (ebből is látszik, hogy a jelenlegi helyzet kevésbé drámai, mint az akkori volt).
A 80-as években aztán már változott a helyzet: a piaci árak egyre inkább éreztették hatásukat, a magyar gazdaság pedig nem tudott úgy alkalmazkodni a körülményekhez, mint a piacgazdaságok, és a kötött árakat sem lehetett alacsonyan tartani, mert áruhiány keletkezett volna. Az eredmény kevéssel tíz százalék alatti infláció lett, azonban amikor megkezdődött a piacgazdaságra való átállás (még a politikai rendszerváltozás előtt), 1988-ban már 15 százalékra ugrott a szint.
A rendszerváltozás aztán inflációs sokkot okozott. Az árak elszabadulása a keleti blokk többi országban sokkal nagyobb volt, mint nálunk, csak Csehország és Szlovákia úszta meg alacsonyabb inflációval az időszakot, mint hazánk.
Nálunk azonban a 35 százalékon tetőző pénzromlást egy második csúcs is követte, ugyanis a hibás gazdaságpolitika komolyabb kiigazításhoz, sokkterápiához vezetett, ami Bokros-csomag néven híresült el. Ez 1995-ben újra harminc százalék közelébe repítette a pénzromlást, amely aztán fenntarthatóan csökkenni kezdett, és az ezredfordulón lett sok év után újra egy számjegyű. Még bő tíz évig azonban a mai jegybanki cél fölött volt, ami ugyancsak a gazdaságpolitika ingadozásának volt köszönhető, majd 2014-ben hirtelen megtörtént az elképzelhetetlen: negatív infláció alakult ki.
Ez a folyamat az egész fejlett világban jelentkezett, így a monetáris politikának emberemlékezet óta először arra kellett fókuszálnia, hogy feltornássza az inflációt a jegybanki célra. Ez 2017–18-ra meg is valósult, nagyjából a megfelelő szinten volt az áremelkedés, egészen a mostani, a járvány okozta emelkedés megjelenéséig. Az MNB viszonylag gyorsan reagált a folyamatra: más jegybankoknál előbb kezdte meg a monetáris szigorítást, így jó esély van arra, hogy rövidesen tetőzik, majd csökkenő pályára áll az áremelkedési ütem.
Borítókép: Illusztráció. (Fotó: Bach Máté)
