Volna hely a magyar exportáramnak

A legnagyobb európai áramexportőrök a szénalapú termelés kivezetése miatt egyes esetekben importőrökké válhatnak, ami veszélyezteti Magyarország behozatali lehetőségeit is. Itt van tehát az idő arra, hogy néhány nagyobb gázüzemű erőmű segítségével hazánkból váljon exportorientált áramtermelő.

20200708. Visonta Mátrai Erőmű Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

Ismét exportképes húzóágazattá kellene tenni a magyar energiaipart a Klímapolitikai Intézet elemzése alapján. Toldi Ottó kutatásvezető annak apropóján foglalkozott a témával, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara idei gazdasági évnyitóján Orbán Viktor egyebek mellett arról is beszélt: nemzetstratégiai cél, hogy az egyébként dicséretesen növekvő export árbevételében növelni tudjuk a magyar tulajdonú cégek arányát. A jelenlegi részesedés mindössze húsz százalék, a 2030-ra elérendő cél harminc lenne.

Míg az nem újdonság, hogy a szénhidrogéneket importálni szükséges Magyarországra, viszonylag közelmúltbeli fejlemény, hogy a villamos energia jelentős részét is külföldről kell behozni.

Mára kiemelkedő lett a nettó áram­import aránya európai összehasonlításban: a 2013–2020-as évek átlagában 32 százalékos, de ötven százalék feletti arány is előfordult. Európában csak Litvániában, Luxemburgban, Albániában és Horvátországban magasabb az importfüggés.

Néhány gázerőmű megoldást nyújthat?

Egyfelől persze az olcsó import rövid távon segített a megfizethető energiaárak fenntarthatóságában. Csakhogy, mint azt az európai energiaválság is bizonyítja, az évente 1600 órában rendelkezésre álló nap- és 2400 órában megfelelő erősségű szélenergia ellátásbiztonsági szempontból eddig nem tudta helyettesíteni a tervezhetően, akár 8760 órában is rendelkezésre álló hagyományos erőműveinket. Az elemzés szerint

a helyzet jó alkalmat ad arra, hogy húzóágazattá váljon a magyarországi energiatermelés, és exportálni kezdjen az Európai Unió egyre kapacitáshiányosabbá váló régióiba.

Ehhez viszont több nagykapacitású erőmű létesítése szükséges, elsősorban ­földgázüzeműek. Ezek részben a Mátrai Erőmű lignites blokkjait válthatnák ki, részben pedig pluszkapacitást biztosítanának. És nem szabad megfeledkezni a paksi atomerőmű kapacitásfenntartó beruházásáról, a Paks II projektről sem.

Súlyos áramhiány fenyegeti Európát

Az európai energiaválság megmutatta, hogy nem ringathatjuk magunkat az olcsó és mindenkor rendelkezésre álló import bűvöletébe. Már csak azért sem, mert több tényező is a jelenleg exportáló országok termelési potenciáljának a csökkenését vetíti előre.

A legfontosabb öt áramexportőr uniós tagállam együtt a teljes exportált árammennyiség 75 százalékát adja. Ezen belül a két legfontosabb, Franciaország és Németország biztosítja az export több mint 53 százalékát. A villamosenergia-export szempontjából Magyarországra elsősorban a német és a cseh helyzet van hatással, a termelésük egy része főként Ausztrián és Szlovákián keresztül jut el hozzánk. Németország, miként régiónk áramexportáló országainak jelentős része – Csehország, Románia, Bulgária, Bosznia-Hercegovina – exportpotenciálja szempontjából érzékeny a karbonkvóta drágulására, miután máig az áramtermelés jelentős hányadát biztosítják a szén- és lignittüzelésű kapacitások. A magyar áram­import két kulcsországa Németország és Csehország. A német atomerőművek már csak mutatóban vannak – ez év végén az utolsó hármat is végleg leállítják –, de a csaknem harminc százalékot biztosító szénerőművek sem maradhatnak csatasorban 2030 után.

Mivel Csehország áramtermelésének fele szenes és lignites kapacitásokra épül, és ezeket kivezetné, most azzal számol, hogy az ország exportképessége 2030-ra megszűnik, attól kezdve importra kényszerülnek.

Fotó: Havran Zoltán

Több célország is szóba jöhet

A miniszterelnök az évnyitón felhívta a figyelmet a Balkán országai­val kiépítendő gazdasági kapcsolatok fontosságára. A régió kiemelkedő lehetőségeket jelenthet az energetikai együttműködés és a magyar áramexport szempontjából is. Bár Kelet-Közép-Európa és a Balkán országai­nak többsége nem uniós tag, a kibocsátáscsökkentési célok azokat is érintik, márpedig az áram-előállításuk negyven százalékát szén- és lignittüzelésű erőművekkel biztosítják.

Ezek termelése az esetleges karbonvámok bevezetése miatt szintén csökkenhet, vagyis komolyabb felvevőpiaccá válhatnak. De vásárlók lehetnek azok a területek is, amelyek jelentős vízenergiát használnak, hiszen a klímaváltozással járó egyre kiszámíthatatlanabb csapadékmennyiség miatt kis túlzással át lehetne sorolni a vízerőműveket az időjárásfüggők közé. Ezen felül az erősen iparosodott Észak-Olaszország is szóba jöhet jelentősebb vásárlóként, a tervezett magyar–szlovén határkeresztező vezeték segítségével el is lehetne érni a területet. Toldi Ottó felidézte, hogy

már az 1990-es években is komoly érdeklődés övezte olasz ­piaci szereplők részéről a paksi atomerőművet, ezt az érdeklődést újjá lehetne éleszteni.

Ha a tagállamok tényleg felhagynak a szén felhasználásával, akkor mintegy hétszáz TWh (ami 19 százalék az EU villamosenergia-termelési mixében) kerül ki a rendszerből. Erre azonban úgy is felkészülhetünk – véli a szakértő –, hogy mindezt az előnyünkre fordítjuk, és megcélozzuk a stabil villamosenergia-exportáló ország pozícióját.

A hagyomány kötelez  A múlt és a hagyományok is köteleznek, hiszen a magyar közcélú villamosítás története 1884-ig nyúlik vissza. A világ első közcélú villamos művének – Edison E. J. Co., New York – 1882-es üzembe helyezése után a Magyar Királyság területén 1884-ben, Temesváron létesült először villamos mű az utcai közvilágításra, a mai Magyarországon pedig a mátészalkai villamosítás 1888-ban a párizsiéval egy időben indult el. Mindezt a kiegyezés után robbanásszerűen beinduló ipari fejlődés, a kiváló szakemberképzés: Bláthy Ottótól Ganz Ábrahámig, Gábor Dénestől Puskás Tivadarig és Teller Edéig tette lehetővé. A szakmai kultúra maradékai tehát még megvannak, szürkeállomány mindig is volt Toldi Ottó szerint, aki úgy látja, már csak egy bátor döntésre és egy jó megvalósíthatósági tanulmányra lenne szükség.

Borítókép: A Mátrai Erőmű lignitblokkjainak kiváltásán felül is érdemes lehet további gázturbinákat beépíteni (Fotó: Kurucz Árpád/Magyar Nemzet)