Az elmúlt időszakban világosan megmutatkozott, hogy fokozódik a kereskedelmi konfliktus az Egyesült Államok és az Európai Unió között. Az energiaválság és a szankciók miatt ma egy vállalat jóval olcsóbban juthat energiához a tengerentúli országban, mint Európában. Ráadásul mindezt az amerikai adminisztráció olyan méretű támogatási programmal erősítette meg, amellyel az Európai Unió egyszerűen nem tud versenyezni. A kettő együttesen soha nem látott kivándorlási hullámot indított el az európai vállalatok körében.
Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának a vezetője a minap felhívta a figyelmet arra a sokatmondó tényre, hogy tavaly 135 milliárd euró működő tőke áramlott ki Németországból, a beáramlás viszont a tizenegymilliárd eurót sem érte el.
Így nem véletlen, hogy az amerikai támogatási programot a német gazdasági miniszter „nyílt hadüzenetnek” nevezte.
A fentiek fényében még inkább tragikusnak tűnik, hogy az unió vezetése még a saját tagállamainak is „betart”. Ennek ékes példája, hogy sem Magyarország, sem Lengyelország nem kapott egy árva eurócentet sem abból a helyreállítási alapból, amelyet még a koronavírus-járvány kedvezőtlen gazdasági hatásainak enyhítésére hoztak létre. Hazánk minden feltételt teljesített, hogy megkapja a neki járó forrásokat. Varga Mihály pénzügyminiszter a minap emlékeztetett: tavaly 4,6 százalék helyett öt százalék felett növekedhetett volna a magyar gazdaság, amennyiben megkapjuk ezeket az összegeket. Azaz: ki lehet jelenteni, hogy a brüsszeli politika versenyhátrányba hozta az országunkat.
