A múlt héten beszámoltunk róla, hogy az élelmiszer-kereskedelmi multiláncok (a rendelkezésre álló mérlegadatokból számolható eredmények alapján) 2023-ban növelték a hatékonyságukat, ugyanakkor egymáshoz képest meglehetősen nagy eltérés mutatkozik az egy dolgozóra jutó forgalom tekintetében. (Ma ez az adat tekinthető biztos pontnak a hatékonyság megítélésében.) Nem mindegy ugyanis, hogy egy bolt ugyanannyi munkával mekkora, egy vásárlóra eső átlagos kosárértéket tud felmutatni. Minél nagyobb ez az összeg, annál hatékonyabban működik a bolt.
A magyar napi fogyasztási cikk (úgynevezett FMCG) vagy élelmiszertermék-kereskedelem a kétezres évek elején esett át itthon nagy változáson. Ekkor jelentek meg a modern, nagy alapterületű boltok, a hipermarketek, és némiképp háttérbe szorították a kisebb szupermarket jellegű boltokat. A nagy alapterületen végezték a háztartások a heti, havi bevásárlásaikat, így a kosárérték ezekben az áruházakban jóval nagyobb, akár duplája is volt a kisebb üzletekben mértnél. Ennek megfelelően meglehetősen hatékony kereskedelmi koncepciónak számítottak. Ám az elmúlt másfél évtizedben a nagy alapterületű boltok varázsa elmúlt, ismét erősödött a lakóhelyközeli, kis alapterületű, a napi vásárlásra ösztönző üzleti koncepció, így a város szélére épített hiperek háttérbe szorultak. A diszkontláncok és a szupermarketek kezdtek hódítani, kisebb kosárértékkel működnek, de nagyobb a vásárlói intenzitás, magyarán hetente többször, akár mindennap vásárolnak ezekben a boltokban a fogyasztók.
Így a hosszabb időintervallumban (például egy hónap alatt) mért egy vásárlóra jutó kosárérték végösszege akár meg is haladhatja a nagy alapterületű boltokban mért számokat.
Ezzel pedig hatékonyabbnak minősülhetnek, mint a modern kereskedelmi koncepciók. Nem mindegy ugyanakkor, hogy ezt a hatékonyságot mekkora élőmunkával sikerül elérni.
Talán nem nehéz kitalálni, hogy itthon a multiláncok közül a legnagyobb forgalmú hálózat, a Lidl, egy munkavállalóra eső 159 millió forinttal. A cég ezermilliárd forint feletti forgalmat mutatott 2023-ban, egyetlen magyarországi multi sem közelíti meg ezt az összeget, így valójában komolyabb összehasonlítási alap nincs. A Spar a második legnagyobb forgalmú FMCG multi itthon, tavalyi forgalma 882 milliárd forint volt. A Lidllel szemben a társaságnál az egy dolgozóra eső forgalom 69 millió forint, vagyis sokkal alacsonyabb, mint a versenytársé. Más kérdés, hogy a Spar a Lidlhez képest egyharmaddal több, több mint 12 ezer munkavállalóval éri el a 69 milliós összeget. Tavaly a harmadik legnagyobb bevételt a Tesco érte el 721 milliárd forinttal, a cég egy dolgozóra jutó forgalma 86 millió forint volt. Mindezt csaknem 8400 munkavállalóval érte el. Az első három helyen tehát nagyon erősen különbözik az egy főre eső bevétel, és az adatok azt sugallják, hogy a diszkontkoncepció gazdaságilag indokoltabb.
Bár a globális kereskedelemmel foglalkozó szakértők szerint nemcsak egy nemzet gazdaságának, a világgazdaságnak sem tesz jót, ha egy-egy adótermelő ágazat (pestiesen szólva) eldiszkontosodik.
Százmilliónál nagyobb egy főre jutó forgalmat egyébként még az Aldi és a Penny tudott felmutatni (102 milliót) 490 és 488 milliárd forint árbevétel és 4800 körüli dolgozói létszám mellett, az Auchan tavaly 66 milliónál tartott. Ezekből a számokból is jól látszik, hogy a cégek hatékonysága rendkívül erősen eltér egymástól, miközben a saját eladási koncepcióik az utóbbi egy-két évben egyre inkább közelítenek egymáshoz. Van, aki az átlagos alapterületét is visszavette, de jellemzőbb a kínálat, a polcokon megjelenített áruválaszték szűkítése. Ez az, ami a kiskereskedelmi elemzők szerint gyengíti az ágazatot, mert nagyon szűk termékkörre fókuszál, és nem ösztönöz az impulzus vásárlásra.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Teknős Miklós)
