Sokkoló áremelkedés Nyugat-Európában – ezt eresztené rá a tiszás Tarr Zoltán a magyar autósokra

Az iráni háború következtében egekbe szökő kőolajárak hatásaként a benzin literjéért cikkünk írásakor 635, a gázolajért pedig 693 forintot kellene fizetnie a töltőállomásokon a hazai autósoknak, ha a kormány nem vezeti be a védett árat. Mindeközben Tarr Zoltán hétfői nyilatkozata szerint a Tisza Párt kormányra kerülése esetére tervet dolgozott ki a „Mol kezelésére”, és a vállalat vezetési struktúrájának átalakítására. A tiszás politikus által elmondottakból levonható következtetések szerint katasztrofális következményekkel járna, ha megvalósulnának Magyar Péter pártjának a Mol-csoportot és Magyarország energiaellátását illető elképzelései.

Fotó: Purger Tamás Forrás: MTI Fotószerkesztőség

Az éjjel ismét majdnem három százalékkal emelkedett a kőolaj világpiaci ára, és míg tart az iráni háború, illetve le van zárva a Hormuzi-szoros, az áremelkedés valószínűleg velünk marad. A globális olajársokkra reagálva a kormány a múlt héten védett árat vezetett be az üzemanyagokra, valamint drasztikusan csökkentette a benzin és gázolaj jövedékiadó-tartalmát. Ennek köszönhetően a hazai autósok a benzin literjéhez – 635 helyett – 595, a gázolajhoz pedig – 693 helyett – 615 forintért juthatnak hozzá a magyar töltőállomásokon, azaz az előbbiért mintegy 40, utóbbiért 78 forinttal kell kevesebbet fizetniük, mint a külföldi rendszámos autósoknak. Mindez nagymértékben köszönhető a Mol regionális vezető szerepének és a kétségtelenül jó együttműködésnek a vállalat és a kormány között. Ezt boríthatná fel az a terv, amiről Tarr Zoltán, a Tisza Párt EP-képviselője és egyben alelnöke nyilatkozott hétfőn a Politicónak.

A Mol az egyik utolsó talpon maradt nemzeti olajcég a régióban. Ennek elkótyavetyélésére készülhet a Tisza Párt. Fotó: MTI/Purger Tamás

Különleges munkacsoport a „Mol kezelésére”

Tarr Zoltán a brüsszeli lap cikke szerint arról beszélt, hogy a Tisza Párt létrehozott egy „különleges munkacsoportot”, amely tervet dolgozott ki a „Mol kezelésére”, és a többi közt ezt is „kormányzati tapasztalattól szennyezetlen igazgatótanácsi veteránokkal” kívánják végrehajtani. A technokrata zsargont érdemes kiegészíteni azzal, hogy ezen veteránok egyike például a Shell globális alelnöki székét cserélte tiszás gazdasági szakértői pozícióra. 

Éppen ezért nem lenne a valóságtól teljesen elrugaszkodott feltételezés, hogy a „Mol kezelése” azt jelentheti, hogy a vállalat feldarabolására és/vagy eladására készülhet a párt. Annál is inkább, mert a Mol nemcsak Közép-Európa vezető vállalata az ágazatban, de az egyik utolsó talpon maradt nemzeti olajcég a régióban. 

Ha a magyar olajipari vállalat meggyengülne vagy eladásra kerülne, olyan globális olajcégek vehetnék át a Mol pozícióit Magyarországon és a régióban, amelyek kevésbé vennék figyelembe a helyi autózó közönség árérzékenységét.

A gyakorlatban mindez legalább három negatív következménnyel járna: 

• Elbúcsúzhatnánk a rezsicsökkentéstől, hiszen azt nagyrészt a Mol által befizetett extraprofitadóból finanszírozza az állam. 
• Magyarország energiaellátás-biztonságát megelőzné a profitérdek, ami jelentősen felhajtaná az üzemanyagé mellett a lakossági energia árát is. 
• Illetve például az iráni háború által is okozott ársokkok hatásait kevésbé tudná tompítani a kormány. 

Nem lenne a jelenleg érvényben lévő védett ár sem. 

Mindezek mellett Tarr Zoltán arról is beszélt a Politicónak, hogy Magyarországot leválasztanák az orosz kőolajról is. Noha a tiszás EP-képviselő erre 2035-ös céldátumot jelölt meg, ennek élesen ellentmondani látszik, hogy a Tisza párti politikusok az Európai Néppárt képviselőcsoportjában ülve számtalanszor szavaztak az orosz olaj unióból való kitiltása mellett. Legutóbb például egy olyan dokumentumot támogatott a tiszás Lakos Eszter, mely szerint az EU-nak „gyorsan ki kell vezetnie az Oroszországból származó összes fennmaradó energiaimportot”.

Nem nehéz belátni, hogy a Mol lehetséges elkótyavetyélése és az orosz olaj ellehetetlenítése veszélyes elegyet alkotna Magyarországra nézve. Annál is inkább, mert míg a tiszás potentátok a szénhidrogén-beszerzések diverzifikációjáról beszélnek, arról mindig szemérmesen hallgatnak, hogy a hazánkba érkező csupán két kőolajvezeték egyikén szüntetnék be a szállítást. 

A puding tesztje: a Tisza szólamai rendre elbuknak a valóság próbáján

Ugyanis a jelenleg is zajló Mol–INA- csörte alakulásából az is kiviláglik, amellett hogy erősen kérdéses annak kapacitása, a fennmaradó egy bejövő vezeték forgalma is ki van szolgáltatva Horvátország kényére-kedvére. Ugyanis déli szomszédunk a mai napig blokkolja a szankciók által nem sújtott orosz kőolajszállítmányok továbbítását az Adria-csővezetéken. Ezt csak tetézi, hogy irreálisan magas tranzitdíjat számít fel a továbbított olajszállítmányokra is a horvát fél. Az egyelőre nem állapítható meg biztosan, hogy a horvátok az INA (az egykoron a horvát állam tulajdonában lévő cég, ma a Mol leányvállalata) elvesztéséből fakadó revansvágyból, vagy a brüsszeli bürokratáknak való megfelelési kényszerből, de jelentős akadályokat gördítenek hazánk biztonságos energiaellátásának útjába.

A felsorolt körülmények és tényezők alapján megkockáztatjuk a feltételezést, hogy a Tisza Molt illető átalakítási tervei és az orosz olaj kitiltása együtt azonnali és katasztrofális következményekkel járna hazánk ellátásbiztonságára és a magyar családok anyagi helyzetére nézve egyaránt.