Paradox brüsszeli stratégia: adózz többet, így leszel versenyképes

Az Európai Bizottság a következő hétéves uniós költségvetésben a korábbiaknál lényegesen több forrást kíván biztosítani az európai vállalatok versenyképességének támogatására. A szükséges forrástöbbletet részben új vállalati adó bevezetésével és adóemeléssel teremtené meg, az adóprés fokozása viszont rontja a vállalati versenyképességet. Az új költségvetési ciklus 2028-ban indul, addig van idő a paradoxon feloldására.

Ursula von der Leyen Forrás: AFP

Az Európai Bizottság tavaly több olyan adópolitikai reformötlettel is előállt, amelyek túlmutatnak a tagállami adórendszerek összehangolásán és önkényesen bővítenék az európai intézmények hatáskörét a tagállamok szuverenitásának kárára. A következő hétéves uniós költségvetés bevételeinek biztosításához az európai vállalatok árbevételét adóztatná és a dohánytermékek jövedéki adóját is megemelné az Ursula von der Leyen által vezetett intézmény – derül ki az Oeconomus elemzéséből.

Az új uniós költségvetésben több forrást biztosítanának Von der Leyenék az európai cégek versenyképességének növelésére, de az ehhez szükséges bevételt paradox módon részben épp egy új vállalati adó bevezetésével szereznék meg/Fotó: AFP

Új vállalati árbevétel-adó (CORE)

Az Európai Bizottság tavalyi adóügyi javaslatai közül az egyik legvitatottabb az volt, hogy az EU külön adót vessen ki az összes olyan európai vállalatra, amelynek az éves árbevétele meghaladja a 100 millió eurót. Az új adó a bizottsági javaslat szerint független lenne az érintett vállalatok nyereségességétől és európai szintű hozzájárulásként működne minden jelentős árbevételt elérő vállalat esetén. Az adóbevétel nem a tagállamokhoz, hanem közvetlenül az EU közös költségvetésébe folyna be, a tervezet szerint évente körülbelül 6,8 milliárd euró értékben.

Az új adó kétségtelenül növelné az EU politikai autonómiáját a saját bevételek növelése révén és mérsékelné az uniós költségvetés függését a tagállami hozzájárulásoktól. A javaslat kritikusai szerint viszont az új adó paradox módon éppen azoknak a közepes méretű cégeknek jelentene extra terhet és rontaná a versenyképességét, amelyeket az EU deklaráltan erősíteni kíván. Hiszen az Európai Unió egyes számú gazdaságpolitikai prioritása a tervezés alatt lévő, 2028-2034-es költségvetési ciklusban az Egyesült Államokkal és Kínával szemben évtizedek alatt kialakult versenyképességi hátrány ledolgozása.

A javaslat erős politikai ellenállásba ütközött. Több vezető tagállam – köztük például Németország és Hollandia – határozottan ellenezte az ötletet, kiemelve, hogy az EU-nak nincs jogalapja a közvetlen adóztatásra. Az európai parlamenti vitákban a javaslat kritikusai a legélesebben azt bírálták, hogy az új adó ellentétes lenne az innováció és a vállalati növekedés kívánatos ösztönzésével. Ezért a javaslat megvalósítása egyelőre kétséges, de az, hogy az Európai Bizottság ilyen adópolitikai lehetőséget egyáltalán felvet, azt mutatja, hogy erősen törekszik a közvetlen fiskális eszközeinek, a pénzügyi mozgásterének a bővítésére.

Dohánytermékekre vonatkozó jövedékiadó-rendszer reformja

A dohánytermékek jövedéki adójának reformjára vonatkozó európai bizottsági javaslat deklarált célja, hogy a dohányosok jelenleg 24 százalékos arányát 5 százalékra csökkentse az Európai Unió lakosságán belül 2040-re. A javaslat két fő pénzügyi pillére a tagállami jövedéki adó minimumok drasztikus emelése és egy új, közvetlen uniós bevételi forrás (TEDOR) létrehozása.

A hagyományos cigaretták esetében a kötelező uniós minimumadó 1000 szálanként 90 euróról 215 euróra emelkedne. Ez 140 százalékos emelést jelent. Ugyanez a vágott dohánynál 260 százalékos tehernövekedés lenne. A javaslat kiterjesztené továbbá az egységes uniós jövedéki szabályozást az újhullámos dohánytermékekre, így az e-cigarettákra, a hevített dohánytermékekre és a nikotinpárnákra is.

A Bizottság javaslatának formabontó eleme, hogy a tagállamok által a dohánytermékek forgalmazása után beszedett jövedéki adó egy bizonyos részét (a jelenlegi tervek 15 százalékól szólnak) közvetlenül az EU központi költségvetésébe kellene befizetni. A brüsszeli érvelés szerint a harmonizált (megemelt) adószintek mellett a tagállamoknak kevesebb bevétel-kiesést jelentene a részarány átadása. A Bizottság a dohánytermékek jövedéki adóreformjától évente 11 milliárd eurónyi közösségi bevételt remél, amit többek között a korábbi közös hitelfelvételek (pl. a NextGenerationEU helyreállítási alap) törlesztésére fordítanának.

A javaslat heves politikai viták tárgya. Míg az egészségügyi szervezetek támogatják, több tagállam és az európai dohányipari vállalatok élesen bírálják a tervezetet. A kritikusok szerint a Bizottság olyan modelleket próbál uniós szintre kiterjeszteni, amelyek nemzeti szinten már elbuktak. Példaként említik Franciaországot, ahol a többszöri adóemelések ellenére a dohányzás mértéke nem csökkent (a lakosság 27 százaléka dohányzik), viszont a cigaretták 40%-a már a feketepiacról származik, ami évi 9,5 milliárd euró kiesést jelent az államkasszának. A dohányipari cégek szerint a tervezett adóemelés megvalósítása padlóra küldené az európai gyártást, kockáztatna 2,1 millió munkahelyet és 0,5 százalékponttal emelné az uniós országok inflációját.

Mivel az adóügyi döntésekhez az EU-ban egyhangúság szükséges, a bizottsági javaslat még formálódhat, mindenesetre jelenleg 2028-as bevezetéssel kalkulálnak.

Föderalista adóötletek

Az Európai Bizottság két említett adóötlete és az EU következő hétéves költségvetésére (Multiannual Financial Framework – MFF) vonatkozó tervezetek között szoros a kapcsolat. A javaslatok ugyanazon a napon, 2025. július 16-án láttak napvilágot, de az időzítésnél is fontosabbak a tartalmi összefüggések. A javasolt új adóötletek ugyanis arra irányulnak, hogy közvetlen forrásokat teremtsenek az EU jelentősen növelni tervezett költségvetéséhez.

A 2028-2034-es többéves pénzügyi keret volumene 2000 milliárd euró lenne, ami folyóáron 65%-kal több, mint a jelenlegi hétéves költségvetésé. Ehhez a tagállamok GNI-arányos befizetéseit a jelenlegi 1,1 százalékról 1,26 százalékra kellene növelni. Emellett az Európai Bizottság öt új saját bevételi forrást is bevezetne az EU számára, amiktől hét év alatt több mint 400 milliárd eurót vár.

A klímavédelmi illetékek rendszerének átalakítása (ETS és CBAM) tulajdonképpen a korábbi saját bevételek átstrukturálása, ezek a tagállami költségvetéseket nem terhelik pluszkiadással. Szemben azzal, az újonnan bevezetni tervezett kötelező pénzügyi hozzájárulással, amit a be nem gyűjtött elektronikai hulladékok után kellene a tagállamoknak fizetnie a EU költségvetésébe. Az új bevételi forrás ösztönzi a hulladékgyűjtést és a körforgásos gazdaságot és nem mellesleg évente 15 milliárd eurót hozna a közös konyhára.

Az új vállalati árbevétel-adóra (CORE) és dohánytermékekre vonatkozó jövedékiadó-rendszer reformjára (TEDOR) vonatkozó európai bizottsági ötletek jelentenék azonban a radikális változást és vörös vonal átlépést. Adót kivetni és adóbevételt szerezni ugyanis az Európai Unió alapját képező szerződések szerint csak a tagállamok jogosultak. Így az Európai Bizottság javaslataiból önkényes hatáskör-bővítés, illetve a tagállami fiskális autonómia korlátozása következne, a forráselvonáson túlmenően.

Az új uniós költségvetés kiadási oldalán a tervezet szerint csökkenne az agrártámogatások, a kohéziós és a szociális alap súlya, amik alapvetően a tagállamok közszolgáltatásainak (oktatás, egészségügy, szociális ellátás, infrastruktúra) fejlesztéseit hivatottak támogatni. Többet költene viszont az EU K+F-re, innovációra, versenyképességet növelő beruházásokra és védelmi célokra.

A Bizottság új uniós adó bevezetésére, illetve adóemelésre vonatkozó javaslatai nemcsak jogállamisági aggályokat vetnek fel az önkényes hatáskör-bővítési kísérlet okán, hanem a várható gazdasági hatásaik miatt is vitatottak. A dohánytermékekre vonatkozó jövedéki adó emelése a fogyasztói árak emelkedése révén az európai dohányipari vállalatok termékeire irányuló kereslet, így a vállalatok árbevételének, nyereségének és versenyképességének csökkenését eredményezik. A feketekereskedelem részarányának növekedése pedig a fogyasztók egészségügyi kockázatainak növekedésével és a tagállami adóbevételek csökkenésével jár együtt. Az új vállalati adó bevezetése szintén visszafogná a gazdaságot, az érintett cégek költségeinek növekedése révén a K+F-re, innovációra, beruházásokra fordítható forrásaikat is csökkentené. Így tovább gyengítené az európai vállalatok versenyképességét. Miközben paradox módon a befolyó adóbevételekből a költségvetési tervezet alapján a Bizottság az európai versenyképesség növekedését is támogatni kívánná.

Összegzés

Az Európai Bizottság a 2028-2034-es többéves pénzügyi keret tervezésénél az EU saját forrásainak radikális bővítésével számol. Ezt a tagállamok adópolitikai hatáskörének részleges elvonásával érné el, ami nem összeegyeztethető az Európai Unió alapját képező szerződésekkel. Az európai vállalatok árbevételére kivetni szándékozott új adóval, illetve a dohánytermékek jövedéki adójának tervezett emelésével ráadásul Európa sokat emlegetett versenyképességi lemaradását fokozná, miközben a politikai nyilatkozatok szintjén a következő uniós költségvetési ciklusban éppen, hogy ledolgozni szándékozná azt.