Csak a zsebek kiforgatásában hittek Gyurcsányék

Érdemes röviden áttekinteni, miként is kezelte az aktuális válságot kormányfőként Gyurcsány Ferenc és utóda.

Az MSZP-s ciklusok kormányai összességében 27 milliárd forintot fizettek ki tanácsadásra, ötletekre Fotó: MTI

A Gyurcsány-Bajnai féle válságkezelés egészen más volt, mint a mostani Fotó: MTI/Kovács Attila

Az igazán húsba vágó változtatások a szociális juttatásoknál következtek be. A családi pótlékot befagyasztotta a balliberális kormány, ráadásul ezután az adózásnál is figyelembe kellett venni a gyerekek után járó összeget. A gyes hároméves időszaka egy évvel csökkent, miközben a táppénz szinte minden formája tíz százalékkal apadt. Megszűnt a 13. havi nyugdíj, megváltozott a nyugdíjszámítás módszere, eltolták az aktuális nyugdíjkorrekciót és 62-ről lépcsőzetesen 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt. A Gyurcsány–Bajnai-fűnyíró nem kímélte a közszférát sem, számos megszorító intézkedés mellett itt is megszűnt a 13. havi juttatás. A Gyurcsány–Bajnai-csomag egyik utolsó, mégis talán legjellemzőbb mozzanata az országos, általános ingatlanadó kivetése volt. A törvényt elvben azért alakította ki a balliberális többség, hogy a nagy értékű vagyontárgyakat adóztassa meg, ehhez képest – az alacsonyan meghúzott határok miatt – a fél országnak fizetnie kellett volna a közterhet.

A baloldali kormány számítását végül megsemmisítő döntésével az Alkotmánybíróság húzta keresztül.

Orbán-terv: Pénzt a gazdaságba, az embereknek!

A balliberális módszerekhez képest más úton, éppen ellentétes irányban indult el a mostani válság kezelésében a Fidesz–KDNP-kormány, egészen más elveket tükröznek az Orbán-terv eddig ismertté vált elemei. A kabinet az első lépések között hirdetett járulékcsökkentést, adóelengedést azoknak az ágazatoknak a vállalkozásai számára, amelyeket a krízis azonnal és közvetlenül érintett. Szakértők arra hívták fel a figyelmet, hogy adóelengedésre, különösen ilyen mértékűre a hazai válságkezelések alkalmával még egyetlen egyszer sem folyamodott az aktuális kormányzat. Szintén szokatlan – bár 2010 óta már nem példa nélküli –, hogy a krízis hatásainak enyhítéséért az állam extra hozzájárulást kér a nagyvállalatoktól, most a bankoktól és a kereskedelmi multicégektől. A válságkezelés további költségeit ezeken kívül főként állami forrásokból, adók, közpénzek átcsoportosításából fedezi a kormány.

Miközben lakossági megszorításokról nem esett eddig szó, komoly összegeket címzett a kabinet a társadalmi leszakadás elkerülésére. Sok más intézkedés mellett lépcsőzetesen visszavezetik a 13. havi nyugdíjat, a lejáró gyes-, gyed-, gyet-jogosultságokat a válság végéig meghosszabbították, idén nem kell törleszteni a banki hiteleket, megtiltotta a kormány a kilakoltatásokat, s nyolcvanezer kisvállalkozásnak nem kell négy hónapig adót fizetnie. Külön szót érdemel, hogy béremelést és félmillió forintos soron kívüli juttatást kapnak az egészségügyi dolgozók, akiknek kétség kívül kulcsszerepe van a válság fő okát jelentő járvány megfékezésében.

A gazdaság újraindítását eközben – egyebek mellett – fejlesztési forrásokkal, adóelengedéssel, kedvezményes hitellel, bértámogatással és adminisztrációs könnyítésekkel segítené elő a kormány.

Ezermilliárdok kerülnek kisvártatva a magyar gazdaságba.

Sebtapasz?

Az ellenzéknek, s annak élén Gyurcsány Ferenc pártjának persze mindez nem elég. Molnár Csaba, a Demokratikus Koalíció ügyvezető alelnöke a héten például úgy fogalmazott: a mostani csomag megkésett, kevés és csak a kiváltságosok érdekeit fogja szolgálni. Úgy fogalmazott, a kormányzati döntések csak sebtapaszt ragasztanak a nyílt sebre, a bejelentett intézkedésekből pedig szerinte az látszik, hogy a kabinet nem érti, mekkora baj van az országban.

Belegondolni is elborzasztó ezek alapján, miként vélekedhet Molnár Csaba főnöke és politikai szövetségeseinek 2009-es, válságkezelésnek nevezett megszorításhalmazáról.