Babarczy Eszter Karakter: „Ahogy a világképünk alapelemei valahai teológiai, filozófiai vagy tudományos elméletek voltak, amelyek aztán a jogban vagy a politikában kaptak alkalmazást, úgy minden kimondott mondatunkban tükröződik a sajtó és a közösségi média, a sajtóban és a médiában pedig a humán tudományok szókincse és mondatformálása. A humán tudományok egy nagyon törékeny kultúra nélkülözhetetlen fogaskerekét alkotják. Lehet, hogy az értelmiségi lét nem is jelent mást, mint azt, hogy törekszünk rá, hogy pontosan fogalmazzunk. Én legalábbis szeretném így gondolni. De az értelmiségi szerepnek nincs nagy jelentősége napjainkban. A beszédnek annál inkább. Amikor egy társadalom néhány másodperces videókon és reklámfelületeken keresztül kommunikál önmagával, akkor az artikuláció haszna még nyilvánvalóbb: ha csak egy mondatot mondhatsz, az a mondat legyen igazán ütős. Ütős mondatokat azonban csak az tud írni vagy mondani, akinek a verbális intelligenciája elég fejlett. A verbális intelligencia és az artikuláltság több, mint nyelvi képesség. Artikulálni csak az tud, aki tisztában van önmagával és a szerepével egy helyzetben, ahogy mások szerepével is. Artikulálás nincs empátia, belátóképesség, tájékozottság és önismeret nélkül. És ebből talán már érthető, miért tartom a civilizáció alapjának. Aki nem azt várja el az iskolától, hogy fejlessze a diákok artikulációs készségét, az a civilizációnkat ássa alá.”