Nemes Jeles László Mandiner: „A globalizmus, akárcsak a fasizmus vagy a kommunizmus, szintén fekete-fehérben gondolkodik, ami miatt nem kevésbé veszélyes. Az általam személyesen és a filmjeimben is képviselt neohumanizmusban ezért a globalizmus ugyanúgy nem elfogadható. Nem kell hozzá nagyon okosnak lenni, hogy az ember rájöjjön, a piac őrült ámokfutása, az eszeveszett profitkeresés nem lehet egy társadalmakat összekötő gondolat vagy energia. Pláne az internettel súlyosbítva. Amivel furcsa módon, nem a szabadság, a jó értelemben vett sokszínűség jött el. Helyette felgyorsította a totális uniformizálódást, és miközben eszeveszett vágyat ébreszt bennünk egy tökéletesnek képzelt lét után, nem vesszük észre, hogy a valóságos életünket éppen romba döntjük maguk körül. Egyenruhák, egyenérzések, egyengondolkodás, majd a végén a teljes üresség, magány, boldogtalanság – ezt hozta el a globalizmus. És ez az oka annak, hogy bár tettem rá kísérletet, nem tudok filmet csinálni a konformizmusba süllyedt Hollywoodban. Nem érdekelnek a programszerű vagy az elvárt üzenetalapú mozik, és a regresszív, antihumanista pszeudoprogresszivitásnak, az őrült identitáspolitikának sem akarok semmilyen módon részese lenni.”