Fodor Gábor, Facebook: „Ne legyünk naivak: az Európai Unión belül a tagországok is figyelik egymást. Természetesen más jellegű tevékenység az, amikor szövetségesek gyűjtenek egymásról információkat( például ilyen konfliktus robbant ki pár éve az USA és Németország között), és más az, amikor ellenséges államok irányába végzik mindezt. A valódi kérdés tehát nem az, hogy létezik-e hírszerzés, hanem az, hogy mit is értünk alatta valójában. Hiszen hol húzódik a határ? Annak számít-e, ha egy diplomata a helyi sajtót szemlézi vagy a folyosói beszélgetésekből készít feljegyzést – ami a hírszerzés szinte ártalmatlan formája. És egészen más megítélés alá esik az, ha ennél akár sokkal mélyebbre ásnak. A kulcs tehát a tevékenység volumene, szintje és mélysége. Mielőtt tehát bárki kémkedést kiáltana, érdemes feltenni a kérdést: pontosan miről is beszélünk? Mert a valóság sokkal árnyaltabb annál, mint amit pár szóval le lehetne írni, emiatt – a konkrét tények hiányában – óvatosan kell beszélni erről a kérdésről.”