Jeszenszky Zsolt, PestiSrácok: „Szóval nem minden Tisza-szavazó hétpróbás gazember, sunyi ügyeskedő, nagyarcú yuppie, ütődött hülyegyerek stb. Vannak köztük simán csak megvezetett, jó szándékú kisemberek is. Persze őket is egy negatív érzelem, a frusztráció – és gyakran az ehhez kapcsolódó irigység – hajtja. De ők azért nem akasztófáznak, börtönöznek. Ők tényleg elhiszik a szeretetországról, az eljövendő kánaánról szóló meséket. És egyben a vidéki Tisza-bázis nagy részét is ők képezik. Merthogy elsősorban vidéki, alsó-középosztálybeli emberekről van szó. Akik rendesen dolgoztak, nem kifejezetten trendi, kozmopolita munkakörökben, de azért nem is WC-t pucoltak. (Nem mintha azzal bármi baj lenne, ha valaki tisztességgel végzi, sokkal jobb, mint hogyha bűnöző lenne, de tüntetne a WC-pucolókért, ahogy az ezekben a napokban divatos.) A tisztességes munkával el is értek egy vállalható, elfogadható, középosztályi szintet, életminőséget. Mondhatjuk azt is, hogy kispolgárit – de ezt itt most nem pejoratívan értjük. És az ilyen jó értelemben egyszerű, szokványos, kispolgári létben élő embereknél természetes, hogy szinte kivétel nélkül családosak. Mivel a magyar család- és társadalompolitika kifejezetten a családokat és a középosztályt tartja fókuszban, nyertesei is az elmúlt évek kormányzásának. Talán nem annyira, mint a nagyvárosi (főleg budapesti vagy agglomerációs) lakóparkokban élő, felső-középosztálybeli »yuppie-értelmiség«. És olyan magával hozott, örökölt előnyei sincsenek, mint a posztkommunista elit gyerekeinek. De van egy rendezett, működő, szerény, de stabil egzisztenciájuk. Ám azt látják, hogy a szomszédnak jobban megy. BIZTOS NER-ES!!! És lopott! Csalt, hazudott… rohadjon meg! Vagy ha nem is ennyire agresszívan és gonoszul reagálnak, de a frusztráció ott van bennük. Mert hiába dolgoztak rendesen, hiába értek egy középosztálybeli életet, de úgy érzik, falakba ütköztek. Ráadásul valóban látják azokat, akiknek tényleg jobban megy, és hát egy kicsit irigyek is. Ez sajnos egy gyakori emberi tulajdonság.”