Vésey Kovács László, Pesti Srácok: „A globalista politika hazai híveit pedig az húzza le, amit ők maguk jelentenek. Őket emészti elsősorban a fogékonyság a magyar élet megvetésére. Nyilvánvalóan nem lehet épen maradó lélekkel létezni egy olyan hazában, amelyet lenézel. Biztos vagyok benne (a személyes tapasztalataim is ezt erősítik), hogy jelentős az átfedés a rendszeresen magyarozók és az örökös panaszkodók, elégedetlenkedők között. Akire csak tudják, áttolják a körülöttük gomolygó rossz hangulatot. Az egész országot telepöttyözik ezek a rinya-szigetek, de a többségnek nagyon elege van belőlük. Ez a panaszkultúra nem magyar jellegzetesség. Ez vesztes jellegzetesség. Az ilyen ember – a saját életét övező, kimeríthetetlen panaszáradat mellett – pampog a túlzott állami szerepvállaláson, pampog az adókon és azok elköltésén, pampog a központi irányításon, mindenen, aztán amikor valami baja van, akkor elvárja, hogy az állam jöjjön, és oldja meg neki. A politika küldetésének azt tartja, hogy az ő életét helyre rakja, és őszintén meg van róla győződve, hogy a nehézségei nem azért vannak, mert ő nem tanult, mert ő nem iparkodott, mert ő nem gondolta át a döntései és tettei következményeit, hanem mert a politika rossz. Nagyon éli az utóbbi időszakot, mert semmit sem kell tennie a reményhez, hogy jobb lesz neki, és közben rázhatja az öklét, végevanozhat, börtönözhet, számolhatja a napokat, és mindenekelőtt ácsingózhat Mészáros Lőrinc vagyonára. A valódi törésvonal azok között húzódik idehaza, akik akarnak és tudnak kezdeni valamit magukkal – lelki és anyagi értelemben egyaránt –, illetve akik nem. Akik igyekeznek, terveznek, illetve akiknek elég, ha másokat hibáztathatnak. Győztesek és vesztesek között. Nem az számít, hogy ki milyen körülmények közül jön, mennyire gazdag vagy szegény, mennyire tanult vagy tanulatlan, nagyvárosban vagy kis faluban él. Az számít, mennyire tud akarni és igyekezni. Az, hogy mennyire vállal, illetve mennyire hárít felelősséget. Persze nem egyforma arányban jönnek az ilyen és olyan hozzáállásúak a különböző településtípusokból, iskolákból, vagy korosztályokból, de mindegyikben akad mindkét féle. És mindkét féle embernek, a győztes és a vesztes hozzáállásúnak is van pártja, amelyikre szavazhat.”