A szürke hátú, fehér hasú cápa torpedóalakú teste a 6 méteres hosszt és a 3,2 tonnás súlyt is elérheti, akár 1200 méteres mélységbe is le tud ereszkedni. Óriási fűrészes fogazatával ragadja meg zsákmányát, halakat, fókákat, delfineket.
Az amerikai tudományos akadémia lapjának (PNAS) friss számában megjelent tanulmány szerzői kimutatták, hogy egy sor genetikai változás lehet a ragadozó evolúciós sikerének hátterében. A faj igazi evolúciós sikertörténet, több mint 400 millió éve él a tengerekben. A mai ember mintegy 300 ezer éve jelent meg.
Számos gén molekuláris alkalmazkodása segített fenntartani az óriás gerinces génkészletének állandóságát és ellensúlyozni a DNS-ét érő káros hatásokat, amelyek a rendszeres génmutációk felhalmozódásából erednek – állapították meg.
Ezzel ellentétes jelenség a genom instabilitása, amelyet a DNS-károsodások felhalmozódása okoz, és többek között az ember időskori betegségei és a rák számos fajtája írhatók a számlájára.
A kutatás előtt feltételezték, hogy a rák kockázata mind a sejtek számával, vagyis a nagy testmérettel, mind az élethosszal növekszik. A fehér cápa genomja is nagy, másfélszer akkora, mint az emberé, ráadásul sok benne az ismételt DNS.
A várakozással ellentétben az új kutatás azt találta, hogy a hatalmas testű állatok sem lesznek feltétlenül gyakrabban rákosak, mint az ember. Azt is megállapították, hogy az alkalmazkodást segítő evolúciós változások a fehér cápa gyors sebgyógyulási képességével is összefüggtek.
„A genom labilitása sok súlyos emberi betegség fontos tényezője. Kutatásunk megállapította, hogy a természet okos stratégiákat fejlesztett ki, hogy a genom állandóságát fenntartsa ezekben a nagy testű, hosszú életű ragadozókban” – mondta Mahmood Shivji, a Nova Southeastern Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
Shivji szerint eredményeik segíthetik a rák és az életkorral összefüggő betegségek elleni harcot és a sebgyógyítás új módjainak keresését.
