Ez csak három közismert példa, de Párizs környékén is volt több hasonló eset. A „független” sajtóban megszólalók ilyenkor a többségi társadalom felelősségét hangoztatják, „elhibázott integrációs politikát” emlegetnek, „szegénységet”, „kilátástalanságot” szajkóznak, mint felmentő körülményt.
Hogy minderről széles körű párbeszédre van szükség, nem vitatom, mint ahogy azt sem, hogy ennek során helyük van a PC-nek tűnő gondolatoknak is.
De hogy valami nem stimmel ezzel az integrációsdival, az nyilvánvaló.
Vajon miért tekintik fekete báránynak azokat az kormányokat, amelyek tanulva a példákból, megkímélik országukat mindettől?
