Integráció és zavargások kéz a kézben

Valahogy mindig ugyanúgy kezdődik.

A nagyvárosok egyes részeiben gyakori a rendbontás Fotó: MTI/EPA/Yoan Valat

Zavargások törtek ki a dél-franciaországi Grenoble városában, két tinédzser halála nyomán, akik robogón menekültek a rendőrök elől, s összeütköztek egy busszal. A hatóságok előtt nem ismeretlen tinik robogójukkal több autót is szándékosan megrongáltak, a járdán a megengedettnél jóval gyorsabban hajtottak, bukósisak nem volt rajtuk, s a rendőrök jelzésére sem voltak hajlandók megállni.

Ezután – az amúgy festői, egykor nyugodt városban – a fiatalok lakóhelyének közelében a tüntetők már szombat este barikádot állítottak fel, és Molotov-koktélokkal dobálták meg a kiérkező rendőröket. A hétfő kora esti jelentések szerint legalább tizenöt autót gyújtottak fel. A tüntetők a hatóságokat teszik felelősség a két fiatal haláláért.

Az 1968-as téli olimpiának helyet adó város jelentős migrációs háttérrel rendelkezett eddig is, és épp itt döntött úgy a helyi közigazgatási bíróság 2016-ban, hogy megtiltja a közeli Allex nevű településen azt, hogy a migránsok befogadásáról szavazzanak.

Szorítkozzunk persze a tényekre, mert a hivatalos híradások nem említik a zavargók migrációs hátterét. De menjünk vissza az időben, nézzük vissza néhány kísértetiesen hasonló zavargás kezdetét.

2005 Párizs. A rendőrök igazoltatnak egy párizsi elővárosban. A tunéziai származású Zyed Bennaz, valamint Bouna Traore elfut az igazoltatás elől, egy trafóban bújnak el, ahol halálos áramütés éri őket. Ezután heteken át tartó országossá fajuló zavargás és gyújtogatás kezdődik. Egy francia nyugdíjast megölnek a zavargók, akik törnek-zúznak és sok ezer autót gyújtanak fel. A zavargók többsége a francia külvárosok migránslakta negyedeiből kerül ki.

2011 London. Egy Mark Duggan nevű bűnözőt lelőnek a rendőrök – a vizsgálat szerint jogosan –, ezután majd minden angliai nagyvárosban erőszakos tombolásba kezdenek főként bevándorló hátterű fiatalok, áruházakat is gyújtogatnak és fosztogatnak, az összecsapásoknak több halálos áldozata van. A rend csak több nap alatt áll helyre.

2018 Toulouse. A 22 éves Aboubakar F. nem volt hajlandó magát igazolni, miközben a rendőrök a gépkocsi rendszáma alapján megállapították, hogy járművét egy kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos nyomozás miatt körözik. A sofőr először úgy tett, mintha ki akarna szállni, de közben megpróbált elmenekülni, s tolatás közben nekiment egy rendőrnek, aki a térdén megsérült. Egy másik rendőr ekkor tüzet nyitott a sofőrre, akit a nyaki ütőerén ért a lövés. A férfi a kórházba szállítás közben életét vesztette. Ezután napokon át tartó zavargás és gyújtogatás kezdődött a város erősen migrációs hátterű negyedeiben, mely átterjedt több más környező településre is.

Ez csak három közismert példa, de Párizs környékén is volt több hasonló eset. A „független” sajtóban megszólalók ilyenkor a többségi társadalom felelősségét hangoztatják, „elhibázott integrációs politikát” emlegetnek, „szegénységet”, „kilátástalanságot” szajkóznak, mint felmentő körülményt.

Hogy minderről széles körű párbeszédre van szükség, nem vitatom, mint ahogy azt sem, hogy ennek során helyük van a PC-nek tűnő gondolatoknak is.

De hogy valami nem stimmel ezzel az integrációsdival, az nyilvánvaló.

Vajon miért tekintik fekete báránynak azokat az kormányokat, amelyek tanulva a példákból, megkímélik országukat mindettől?