Együtt emlékezett meg tegnap Emmanuel Macron jelenlegi és Nicolas Sarkozy volt francia államfő azokról az ellenállókról, akik 75 évvel ezelőtt a második világháborúban a francia Alpokban felvették a harcot a náci Németország katonáival és a velük kollaboráló Vichy-kormány milicistáival. A helyszínt még Sarkozy tette ikonikussá a 2007 és 2012 közötti hivatali ideje alatt.
A francia sajtó az egykori és a jelenlegi államfő közös vizitjét egyöntetűen szimbolikus gesztusként értékelte, a közvélemény pedig abban sem találhatott semmi meglepőt, hogy az exállamfő Macron oldalán érkezett a helyszínre. Régóta szóbeszéd tárgya ugyanis, hogy a két politikus különösen jó kapcsolatot ápol egymással. De a helyzetet más megvilágításba helyezi a Le Figaro, amely Macron és Sarkozy egymástól való elhidegüléséről számol be.
A konzervatív lap hosszasan elemzi a különös – mindvégig formális keretek között tartott – kapcsolatot a két politikus között: mint írják, a két férfi mindenkor elnök úrként szólította egymást, és kizárólag titkáraikon keresztül egyeztettek. Macron rendszeresen kikéri elődje tanácsát államügyekben. A lap szerint azonban az elmúlt időszakban valami megváltozott, mégpedig a Macron adminisztrációjának adó- és gazdaságpolitikája ellen ötödik hónapja tiltakozó sárgamellényes-tüntetések hatására.
Sarkozy a tavaly decemberi közös ebédjükön aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a végrehajtó hatalom „nem képes helyreállítani a rendet és reagálni a szociális válságra”. Ez vezethetett odáig, legalábbis a lap szerint, hogy Sarkozy február közepén maga is részt vett egy antiszemitizmus elterjedése ellen szervezett demonstráción, amelyen felszólalva azt mondta: az államnak reagálnia kell, méghozzá rendkívüli szilárdsággal.
Hasonló elszántságot várna Macrontól a francia belpolitikában évtizedek óta nagy befolyással bíró Xavier Bertrand, Hauts-de-France régió tanácsának elnöke is. A jobbközép politikus szintén a Le Figarónak arról beszélt: alapjaiban kellene újragondolni a politikai-adminisztratív irányítási rendszert, az ugyanis semmilyen kapcsolatban nem áll a helyi közösségekkel, ezáltal pedig a problémákra sem tud megfelelően reagálni. A decentralizáció mellett érvelő politikus szerint hiába ad az elnök zöld jelzést egy projektnek, ha a felső adminisztráció elgáncsolja. – Ki irányítja Franciaországot? – kérdezi Bertrand.
