Maria Eva Ibarguren Duarte törvénytelen gyermekként jött a világra Los Toldos kisvárosban. Kiskorában sokat nélkülözött, de az iskolai színkör lelkes tagja volt, és a moziban ülve arról álmodozott, hogy egyszer híres színésznő lesz. Tizenhat évesen a szegénységet és iskoláit háta mögött hagyva Buenos Airesbe ment, a világot jelentő deszkákon, immár Eva Duarte néven egy nyúlfarknyi szerepben debütált 1935 tavaszán. Sokáig rádióbemondóként és modellként dolgozott, s néhány jelentéktelen filmben is feltűnt. Rádiójátékokban olyan híres nőket alakított, mint a színésznő Sarah Bernhardt, II. Katalin orosz cárnő, I. Erzsébet angol királynő, néhány újság címlapján is szerepelt, de az átütő siker váratott magára.
A fordulópont 1944-ben következett el életében: a San Juan-i földrengés áldozatainak emlékére szervezett rendezvényen megismerkedett a nála kétszer idősebb Juan Perónnal, a katonai junta egyik befolyásos vezetőjével, akinek népszerűségét demagóg népjóléti programja alapozta meg. Kettejük között szerelem szövődött, s amikor egy hatalmi harc során Perónt letartóztatták, az asszony által szervezett tömegtüntetés szabadította ki. A hivatásával hamarosan felhagyó színésznő és a tábornok nem sokkal később összeházasodott.
A populista peronizmus sikerében, az immár civil Perónnak az 1946-os elnökválasztáson aratott elsöprő győzelmében nem kis szerepe volt feleségének. A „First Lady” a hagyományokkal szakítva férje oldalán tevékenyen részt vett és kulcsszerepet játszott a kampányban, fáradhatatlanul járta a vidéket, és Perónt éltető szónoklatokat tartott. Az emberek úgy érezték, Evita egy közülük, s ő valóban sokat tett sorsuk jobbra fordításáért. Az egyszerű emberekre delejes erővel ható, ambiciózus asszony vitte keresztül a nők szavazati jogának 1947. évi törvénybe iktatását, nem kis részben ezért nyerte meg Perón a választást 1952-ben is. Evita volt az első aktívan politizáló és nyilvánosan nadrágban mutatkozó argentin nő, igaz, legtöbbször szolid kiskosztümöt viselt, haját pedig kontyba fogta.