100 éve született Evita Perón

Száz éve, 1919. május 7-én született Evita, azaz Eva Perón, Juan Perón argentin elnök felesége, a világ egyik legismertebb asszonya, aki a szegénységből küzdötte fel magát a hatalom csúcsára.

A szívek királynőjének is nevezett Evita valóságos intézménnyé, a szegények és kisemmizettek bálványává vált. Olyan ábécéskönyv jelent meg, amely nem az a, hanem az e betűnél kezdődött, beszédeit országszerte terjesztették. Alapítványa könyvet, ruhát biztosított a legelesettebbek számára, ingyenes kórházakat, iskolákat, árvaházakat hozott létre, bár mint később kiderült, a pénz egy része saját számlájára érkezett. Ő maga fényűző életet élt, Párizsból hozatta bundáit, ékszereit és kosztümjeit. 1951-ben alelnöknek jelöltette magát, az ezt bejelentő gyűlésre kétmillió ember sereglett össze. Végül betegsége és a hadsereg nyomása miatt vissza kellett lépnie, kárpótlásul megkapta a „nemzet szellemi vezetője” címet.

Az akkor már rákbeteg, 36 kilósra fogyott asszonyt életének utolsó időszakában kibírhatatlan fájdalmak gyötörték, kínjainak enyhítése érdekében vélhetően még lobotómiának is alávetette magát. Utolsó nyilvános szereplése férje második elnöki beiktatásán volt, néhány héttel később, 1952. július 26-án meghalt. A hírre gyászba borult Argentína, a ravatalhoz három hétig zarándokoltak az emberek, még szentté avatását is kezdeményezték, de ezt a Vatikán elutasította.

Halálakor a New York Times ezt írta róla: „kíméletlen, fáradhatatlan, intelligens és szép nő volt”. Nagyobb emlékművet terveztek neki, mint a New York-i Szabadság szobor, de Perónt 1955-ben megbuktatták, s Evitának ezután a nevét sem lehetett kiejteni. Bebalzsamozott holtteste eltűnt, csak 1971-ben derült ki, hogy Maria Maggi néven egy milánói kriptában temették el. Maradványait akkor a száműzetését Madridban töltő Perónnak adták át, aki 1973-ban Argentínába hazatérve ismét elnök lett. Bár Perón a következő évben meghalt, harmadik felesége, az államfői poszton őt követő Isabel Martínez hazavitette Evita hamvait Argentínába, ahol a Duarte család kriptájában helyezték el.

Evita életét számtalanszor feldolgozták, talán a leghíresebb a Tim Rice és Andrew Lloyd Webber által írt 1978-as musical. A történet Evita halálával és temetésével kezdődik, majd másfél évtizedet visszaugorva meséli el életét, tizenöt éves korától haláláig. A musical filmváltozatát 1996-ban Madonnával a címszerepben részben Budapesten forgatták. Az Alan Parker rendezte alkotást öt kategóriában jelölték Oscar-díjra, a legjobb eredeti dal kategóriában nyert is.

Evitát rajongói ma is szentként tisztelik, hitüket még az sem ingatta meg, hogy gyanítható: vagyonát a második világháború után Argentínába érkezett nácik „hálapénze” is gyarapította. Az asszony egész életében attól rettegett, hogy nevét elfelejtik, de félelme alaptalannak bizonyult, ma is az egyik legismertebb argentin személyiség. 2002-ben múzeuma nyílt, arcképe nemcsak a százpezós argentin bankjegyen látható, hanem bélyegeken is visszaköszön, s megjelent a Time magazin címlapján is. 31 méter magas, 24 méter széles és 15 tonnás vasportréja az argentin egészségügyi és szociális minisztériumot díszíti, mert az épület balkonján állva tartotta utolsó beszédét. Nevét város (Ciudad Evita) is őrzi Buenos Aires közelében, a férje által 1947-ben alapított település Perón bukása után, 1955-ben elvesztette nevét, amelyet végleg csak 1983-ban kapott vissza, s több mint két évtizede Argentína nemzeti emlékhelye.