Miután az áprilisi választások után Reuven Rivlin izraeli államfő Benjámin Netanjahu miniszterelnököt bízta meg kormányalakítással, a kormányfői posztot jelenleg is betöltő politikusnak szerda éjfélig állt rendelkezésére idő, hogy a 120 fős izraeli parlamentben (kneszet) létrehozzon egy stabil többséggel bíró koalíciót.
Percekkel a határidő lejárta előtt azonban a törvényhozó testület megszavazta önmaga feloszlatását, és új választásokat írt ki szeptember 17-re. A Háárec című izraeli lap szarkasztikusan megjegyzi, abszurd módon éppen azok a pártok támogatták a kneszet feloszlatását, amelyek a várakozások szerint Netanjahu kormánykoalíciójának tagjai lettek volna, míg az ellenzék ellene szavazott.
Erre viszont nyomós oka volt a miniszterelnök mögött álló Likud jobbközép pártnak és jobboldali szövetségeseinek, ugyanis nem csupán az éjféli határidőre kellett összpontosítaniuk, hanem arra is, hogy az utolsó pillanatig tartó alkudozások zátonyra futása után időben feladják a kormányalakítási próbálkozásaikat, az izraeli törvények szerint ugyanis ha a kormányfőjelölt kudarcot vall, vissza kell adnia mandátumát az államfőnek, aki újabb jelöltet kérhet fel a kormányalakításra.
A centrista és a baloldali ellenzék pedig éppen erre várt. Napok óta azt követelték az államelnöktől, hogy amennyiben Netanjahu a határidőig nem tudja felsorakoztatni maga mögött a parlamenti többséget (minimum 61 főt), akkor bízza meg a választásokon szorosan Netanjahu pártja mögött végző, a Likud leváltására szövetkezett Kék-fehér centrista pártszövetség miniszterelnök-jelöltjét, Beni Gancot.
Az izraeli sajtó Netanjahu súlyos politikai vereségének minősítette a kormányalakítási kudarcot, főleg mivel kiszivárgott, hogy az elmúlt napokban a szociáldemokrata Munkapártot és a centrista Kék-fehér szövetséget is megpróbálta bevonni új kormányába, hogy megszerezze a parlamenti többséghez hiányzó egyetlen főt. De ezt mindkét párt elutasította, mondván: megígérték szavazóiknak, hogy nem lépnek koalícióra a korrupciós vádakkal szembenéző kormányfővel.
