Merkel a globalizmus előnyeiről győzködte az amerikai egyetem diákjait

A közönyösség falának ledöntésére és az elszigetelődés politikájának elutasítására bíztatta a Harvard végzős diákjait Angela Merkel német kancellár az amerikai elitegyetem diplomaosztóján elmondott beszédében, a massachusettsi Cambridge-ben.

A beszédét döntően németül elmondó Merkel a nemzetközi együttműködés szélesítését szorgalmazta csütörtökön, és megismételte a Donald Trump elnökkel szembeni korábbi bírálatait, anélkül, hogy néven nevezte volna őt. A végzős diákokhoz és családjaikhoz szólva, elítélően beszélt az „elszigetelődés” és a „protekcionizmus” politikájáról. Ezek az erők, mint mondta, aláásták a globális kereskedelmet, „a fellendülésünk közvetlen alapját”.

„Gondolkodásmódunknak és tetteinknek, minden korábbinál multilaterálisabbá kell válniuk, és nem egyoldalúbbá. Globálissá inkább, mint nemzetivé. Mindinkább kifelé tekintővé, és nem elszigetelődővé. Röviden, inkább együtt kell dolgozunk, mint egyedül” – mondta, azt jósolva, hogy hallgatóságának egészen más lehetőségei lesznek erre, mint az ő generációjának voltak.

Hosszan beszélt a korszakról, amelyben felnőtt a szovjet elnyomás alatti Kelet-Németországban, a Berlini fal mögött, és felidézte a fal 1989-es leomlásakor elnyert szabadság élményét, amelynek hatására politizálni kezdett és felhagyott kutatói karrierjével.

Ma a legtöbb fenyegetést nem a fizikai falak jelentik – mondta -, hanem az absztrakt válaszfalak. Óva intett „az emberek fejében lévő falaktól”, amelyek megakadályozzák a vezetőket abban, hogy együttműködjenek a globális problémák megoldásában. „A közöny és a szűklátókörűség falai emelkedhetnek családtagok vagy akár társadalmi csoportok között, a különböző bőrszínű, nemzetiségű vagy vallású emberek között” – mondta.

„Szeretném megérni, hogy ledöntjük ezeket a falakat.” Mint mondta, lehetséges jó megoldásokat találni, „ha megpróbáljuk mások szemével nézni a világot”.

Merkel felemelte a szavát a rasszizmus és a nacionalizmus hazájában tapasztalt erősödése ellen. Hangsúlyozta, hogy Németországnak különösen éberen kell reagálnia ezekre a fejleményekre az ország náci múltja miatt, amellyel a második világháború idején „felfoghatatlan szenvedést okozott Európának és a világnak”. Ugyanakkor dicsérte a háború után az összefogás felé forduló vezetőket. „A németek és az amerikaiak közötti viszony, mint mondta, szintén annak a példája, hogyan válhatnak volt háborús ellenségek barátokká.

Beszédében Merkel egyszer sem tett közvetlen említést Donald Trumpra, csak néhány burkolt utalást tett az elnökre, akivel fagyos a viszonyuk.

Kiemelte a szavahihetőség fontosságát, hangsúlyozva, hogy a politikai vezetőknek nem szabad „igazságként tálalniuk hazugságokat és hazugságként beállítani az igazságot”.

Hangsúlyozta, hogy a problémákat úgy lehet megoldani, „ha nem mindig az első érzésünk alapján cselekszünk, akkor se, ha nyomást gyakorolnak ránk, gyors döntést sürgetve, ehelyett álljunk meg egy pillanatra, nyugodjunk meg, gondolkozzunk, tartsunk szünetet. Ehhez, persze, bátorságra van szükség”.

Megjegyzése tetszést aratott a hallgatóság körében, amely többször is tapssal szakította meg beszédét. Nagy tapsot kapott a német kancellár azzal is, amikor utalt Németországnak arra a célkitűzésére, hogy 2050-re a lehető legkisebbre csökkenti széndioxid-kibocsátását. Mindent meg kell tenni az éghajlatváltozás ellen, ami emberileg lehetséges – szólított fel -, és ígéretet tett arra, hogy a maga részéről meg is fog tenni minden tőle telhetőt ezen a téren.

A 2005-ben Németország első női kancellárjává választott Angela Merkelt, aki jelenleg 2021-ig tartó negyedik kancellári mandátumát tölti, csütörtökön egy külön ünnepsége, a Harvard tiszteletbeli jogdoktorává avatták. Méltató beszédében Larry Bacow, az egyetem elnöke azt mondta Merkelről, hogy ”egy fal ledőlt és ő felemelkedett, erővel és ésszel irányítva nemzetét, s átvezetve Európát a kihívások és változások között„.