Koszovó mint édes álom és keserű valóság

Szerbia és a magát szintén államként definiáló szakadár tartománya között az utóbbi időben ismét feszültté vált a viszony. Legutóbb a koszovói rendőrségnek a szerbek lakta észak-koszovói területeken végrehajtott akciója miatt a szerb elnök teljes harckészültségbe helyezte a hadsereget és a rendőri alakulatokat is. Alekszandar Vucsics összehívta a nemzetbiztonsági tanácsot is, és felhívta a nemzetközi szervezetek és az EU képviselőinek a figyelmét is, hogy Szerbia cselekedni fog, ha a rendőri alakulatok nem hagyják el Észak-Koszovót.

Koszovói asszony egy szerb falfestmény előtt. Szent Száva segít? Fotó: Marko Djurica Forrás: Reuters

Sokan attól tartottak, ismét fegyveres összetűzések robbanhatnak ki, de az elnök újságírók kérdésére azt állította, nem mondott olyat, hogy kész bevetni a hadsereget is. A koszovói szerbeknek viszont azt kommunikálja, hogy kész megvédeni őket.

A szerb elnök a parlament előtt is beszámolt a koszovói fejleményekről. Ezt követően sokféleképpen értékelte a közvélemény, a sajtó és a politikai ellenzék is az államfő beszédét, konkrét megoldási javaslatokat ugyanis nem vázolt fel. Viszont azt mondta, önámításból senkinek nem származik haszna, minél tovább várat magára a megoldás, annál kevesebb marad Szerbiának Koszovóból.

„Eljött az idő különbséget tenni az édes álom és a keserű valóság között” – tette még hozzá.

Ezt egyes helyeken úgy kommentálták, hogy kész lenne megbékélni a déli tartomány elvesztésével, illetve hogy a közvéleményt próbálja előkészíteni erre. Ugyanakkor azt is következetesen ismételgette, hogy országa soha nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét.

Koszovói asszony egy szerb falfestmény előtt. Szent Száva segít?
Fotó: Reuters

Szerbia egykori déli tartománya 2008-ban egyoldalúan kiáltotta ki függetlenségét, de Koszovóban az 1999-es NATO-bombázások óta valójában Szerbia nem érvényesíthette államiságát.

A belgrádi vezetés azóta sem ismerte el Koszovót önálló államként, az alkotmányban máig az ország részeként szerepel. Az EU közvetítésével 2013-ban megkötöttek egy megállapodást, és úgy tűnt, ha lassan is, de valamiféle egyezség születhet, amely Szerbia és Koszovó EU integrációját is felgyorsíthatja.

A szerb–koszovói megállapodás szerint többi között meg kellett volna alakítani az észak-koszovói Szerb Köz­ségek Közösségét, amire a mai napig nem került sor.

Pristina az év vége előtt százszázalékos vámot vetett ki a szer­biai termékekre, amelyek exportja így valójában megszűnt, gazdasági károkat okozva Szerbiának. Hashim Thaci koszovói elnök a napokban azt nyilatkozta, a vámoknak érvényben kell maradniuk, és nem engedi meg, hogy Koszovó északi részén megalakuljon a Szerb Községek Közössége.

Az EU képviselői nem reagáltak a fejleményekre, ezért Belgrád azon véleményének adott hangot, hogy Brüsszel kettős mércét alkalmaz Koszovó és Szerbia esetében. Ugyanakkor Thaci is aggodalmának adott hangot: szerinte az ­Európai Unió kihátrált Pristina mögül, mivel három év után sem biztosította Koszovónak a vízumliberalizációt, amit pedig megígértek.

Sem Fabrizi, az Európai Unió szerbiai küldöttségének vezetője is hangsúlyozta, hogy a Pristina és Belgrád közötti kapcsolat normalizálása kulcsfontosságú a régió stabilitása, illetve Szerbia uniós csatlakozásának szempontjából.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is reagált a koszovói fejleményekre. A pártelnök azon véleményét fejtette ki, hogy az albánok megpróbálják aláásni a békés úton történő megoldáskeresés lehetőségét.

Pásztor azt is elmondta, támogatják az ország és a szerb államfő Koszovóval kapcsolatos törekvé­seit, mert azt, amit a szerbek Koszovóval kapcsolatban éreznek, a vajdasági magyarság már megtapasztalta és átélte. Pásztor ezzel utalt rá, hogy a szerbeknek Koszovó elvesztése hasonlót jelent, mint a magyarságnak a trianoni békediktátum.

Szerbiának a koszovói kérdés megoldásában jó lenne egy áttörés, hiszen a befagyasztott konfliktushelyzet évekig lassíthatja, ellehetetlenítheti az ország EU integrációját. Ugyanakkor jelenleg úgy tűnik, sem a szerbiai államvezetésnek, sem az EU csúcsvezetésének, sem pedig más nemzetközi szervezeteknek és szereplőknek nincs olyan megoldási javaslatuk, amit reálisan el tudnának fogadni a felek.

A szerbiai köztársasági elnöknek és a kormánynak az alkotmány rendelkezései­nek okán meg van kötve a keze, hiszen annak szellemében kötelesek eljárni. A rendezés kulcsa azonban sokak szerint valójában Washington és Moszkva kezében van, és nagy kérdés, hogy a nagyhatalmaknak a jövőre nézve milyen szándékai vannak a rendezés tekintetében.